Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

ORGOVÁNYI ISTVÁN A déli határsáv 1948 és 1956 között

közülük 7438 személy került az ellenséges elemek nyilvántartásába, sokat hálózati operatív ellenőrzés alá vontak." Az amnesztia végrehajtásáról készült 1953. novemberi kimutatás szerint az internáló táborokból több mint háromezer embert engedtek szabadon, de közülük 697 személyt bíróság elé állítottak."

9 A Politikai Bizottság az internáltak vitás ügyeinek tisztázására 1953. augusztus 19-én bizottságot hozott létre, amelynek Nagy Imre, Farkas Mihály és Gerő Ernő lett a tagja.

12 Az 1953-as amnesztia során a BM rendelete alapján a kitelepítettek a határövezetbe csak letelepedési engedély birtokában költözhettek vissza. A BM utasítást kapott, hogy csak a legkivételesebb esetben (öregkor, munkaképtelenség) adjon ki ilyen engedélyt. Az ellenséges kategóriába tartozó személyeket kitiltották a nagyobb városokból, így Pécsről, Zalaegerszegről, Nagykanizsáról, Szegedről és járásaikból. Ez összesen 887 tizenhat éven felüli személyt érintett. A Sellyei járásban mindössze három család kapott visszatérési engedélyt. Baranyában 80 fö kérte ingóságainak visszaadását, de a helyi tanácsok központi utasításra hivatkozva elutasították az igényeket. A helyi párt- és tanácsi szervek féltek a kitelepítettek visszatérésétől. A barcsi járási pártbizottság másodtitkára hangoztatta, hogy nem tudják megmagyarázni az érintetteknek a korábbi kíméletlen intézkedéseket, illetve a mostani feloldást, mert el kellene ismerniük a saját felelősségüket is. A községi tanácselnökök többsége kijelentette, hogy nem engedi visszatérni a kitelepítetteket, mert követeléseik zavart okoznának a községben. A kitelepítés idején zajló hangulatkeltést most nem tudták megmagyarázni azok, akik korábban azt elkövették. Ugyanakkor általában a párt- és a tanácsi funkcionáriusok is részesedtek a kitelepítettektől elvett javakból. Ugyanezért nagy volt a nyugtalanság a tsz-tagok között is, féltek, hogy vissza kell adniuk az elvett földet, épületeket, állatokat, gépeket, ingóságokat. A jogaikért fellépő kitelepítettek óvatosak voltak, inkább csak puhatolóztak, de voltak akik felkeresték lakásuk akkori használóját, és felszólították, hogy ürítsék ki a lakást, mert igényt tartanak rá. Voltak, akik megfenyegették a párttitkárt vagy a vagyonukat bitorlókat, de az ilyen esetekben büntetőeljárást indítottak ellenük. A kitelepítettek nagy számban tértek volna vissza lakóhelyükre. Volt olyan eset, hogy a visszatérők fogadására a község lakói a vasút- vagy buszállomáson csoportosan összejöttek, és részvétnyilvánítás közepette, ünnepélyesen fogadták őket.

122 Zalából 597 családot telepítettek ki 1950-52-ben, 1953-ban pedig 350 személyt tiltottak ki a különböző járásokból, közülük 66 személy kitiltása időközben megszűnt. Nagykanizsán 600 volt kitelepített helyezkedett el. Az volt a közigazgatási gyakorlat, hogy a községi tanács a BM járási osztályához küldte a visszatérőt, ahol nem engedélyezték a visszatérésüket. Somogy megyében a megyei főosztály egyenesen utasította a járási osztályokat, hogy akadályozzák meg a kitelepítettek visszatérését, a megyei tanács pedig a községi tanácsokat, hogy ne teljesítsék a visszatérők igényeit. Zákányon az egyik visszatérőt, aki állandó lakosnak bejelentkezett, a járási osztály hivatalból visszajelentette addigi lakóhelyére. A visszatérőt, ha meg is kapta a letelepedési engedélyt, az AVH járási osztályai figyelemmel kísérték, és ellenséges megnyilvánulás esetén azonnal kitiltották őket. A mohácsi járásban viszont a kitelepítettek 80 %-ának visszatérését engedélyezte a járási osztály, még a kitiltottaknak is. A megyei tanács viszont csak 8-10 embernek adta vissza a házát, a többiek kérelmét elutasította.

123 118 HORVÁTH Ibolya-SOLT Pál-SZABÓ Győzö-ZANATHY János-ZINNER Tibor szerk. 1992. 428. 119 MOL 276. f. 67. cs. 124. o.e. 120 MOL 276. f. 53. cs. 132. o.e. 121 MOL276.L96.cs. 89. o.e. 122 MOL 276. f. 96. cs. 89. o.e. 123 MOL 276. f. 96. cs. 89. o.e.