Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

ORGOVÁNYI ISTVÁN A déli határsáv 1948 és 1956 között

nek és durvák voltak, ami természetesen növelte az ellenük megnyilvánuló lakossági ellenszenvet. A határörök még attól sem riadtak vissza, hogy különböző mulatságokon helyi pártfunkcionáriusokat bántalmazzanak. A műszaki zár délen és nyugaton 1951-ben már elavult, mivel főleg 1948-ban és 1949-ben telepítették.

109 Az ellenség felderítette, és így nem jelentett teljes értékű akadályt a határsértőknek. A műszaki zár halálos áldozatokat is követelt. 1951 első felében például a Kiskunhalasi Határőrkerület területén kiszökési kísérlet közben aknarobbanás miatt egy ember meghalt.

110 A műszaki zár rendszerét meg akarták erősíteni, főleg az elaknásított területeket akarták növelni. Az erőltetett fejlesztés miatt a határon lévő őrsök védelmi megerősítését elhanyagolták, a védelmi támpontokat csak hiányosan építették ki. Ezek pótlásához nagyarányú földkisajátításokat határoztak el." A Honvédelmi Minisztérium a déli határsáv által érintett megyékben, tehát Vas, Zala, Somogy, Baranya, Bács-Kiskun és Csongrád megyében, különböző munkálatokat végzett 1950 és 1953 között. Itt nyilván a határsávval kapcsolatos erődítési munkákról volt szó. Az adatok szerint 1952 végéig 9323 gazdasághoz tartozó 1416 kh földet vettek el ilyen indokkal a tulajdonosától. 1953-ban újabb 1750 kh földet akartak elvenni a gazdáktól, és ebből 1200 kh kisajátítása és beépítése meg is történt. Egy belügyminiszteri rendelet alapján a kisajátított földekért csereingatlant vagy pénzbeli kártalanítást kellett volna adni, a zöldkárt pedig pénzben kellett volna megtéríteni. A kisajátításokat és a kártalanításokat központi szinten az Országos Operatív Bizottság végezte, amelynek Matolcsi János volt a vezetője.

11

" Helyi szinten a kisajátításokat egy erre a célra esetenként és konspirativ módon létrehozott háromtagú bizottság a községi párttitkár és tanácselnök bevonásával hajtotta végre. A csereterület birtokbaadása a helyi tanácselnök feladata volt. Ennek során sok igazságtalanságot és visszaélést követtek el a gazdákkal szemben. A megyei és a járási tanácsok a tulajdon- illetve a müvelésiág-változást nem ismerték el, nem hagyták jóvá, ezért a kisajátított terület továbbra is a korábbi tulajdonos tulajdonában maradt papírforma szerint. Ez azzal járt, hogy a föld beadási- és adókötelezettségét továbbra is viselnie, és teljesítenie kellett a megkárosított parasztoknak, mert az elvett területek beadási kötelezettsége a községek begyűjtési tervében kötelezően szerepelt. Az igénybevett területek adó- és begyűjtés alóli mentesítése még 1954 végén sem történt meg. A kártalanítások, főleg a pénzbeliek, rendkívül vontatottan haladtak, az 1951-ben és 1952-ben igénybe vett földterületek kártalanítása csak 1952 végén történt meg. Ennek során 2671 esetben 961 kh csereföldet és 7709 esetben összesen 507 780 Ft pénzbeli kártalanítást adtak a megkárosított gazdáknak. Az 1953-ban elvett földek és a zöldkár megtérítése 1953 végén még meg sem kezdődött. Sokszor nem a tényleges tulajdonos kapta meg a kártalanítást, hanem olyan személy, akinek csak tervezték a földje kisajátítását, de az nem történt meg. Parasztság körében ez is elégedetlenséget és elkeseredettséget eredményezett. 1953. október 28-án került a Politikai Bizottság elé az a javaslat, amely a határkerületekben történő földkisajátítások szabályozását volt hivatott meghatározni. A PB végül nem döntött Matolcsi János előterjesztéséről, hanem a Honvédelmi Minisztériumot és a Belügyminisztériumot bízta meg azzal, hogy a parasztság jogos igényeit szem előtt tartva döntsön erről a kérdésről, de úgy, hogy „szüntessék meg a dolgozó parasztság zaklatását."

113 Utasítást adtak, hogy a m MOL XIX-B-10.1./l, 2-116/1951. l.d. 110 MOL XIX-B-10. IV./8,9,10-353/1951. 20.d. "' MOL 276. f. 54. cs. 178. o.e. 112 MOL 276.L53.es. 144. o.e. 113 MOL 276. f. 53. cs. 144. o.e.