Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

ORGOVÁNYI ISTVÁN A déli határsáv 1948 és 1956 között

megálltak a helyüket." A négyhetes pártiskolák azt a célt szolgálták, hogy elsősorban délszláv „elvtársakat" képezzenek, akiket majd saját községükben politikai munkára használhatnak fel. A négyhetes iskolák előkészítése a jelentés szerint nem volt jó, a Bajai járásban a hallgatókat a tanfolyam előtti utolsó éjszaka szedték össze autóval. Vas megyében csak azt mondták meg a hallgatóknak, hogy speciális iskolára mennek, ezért azt hitték, diverzáns munkára fogják kiképezni őket. A pártiskolák számára kiadott délszláv nyelvű füzeteket a pártbizottságok helyesléssel fogadták, bár több helyről visszaküldték azokat, Bácsalmáson pedig eltitkolták a füzeteket, és nem adták oda a hallgatóknak.

78 Baranya és Bács-Kiskun megyében a délszláv községekben külön is szerveztek pártoktatást, ezért voltak délszláv nemzetiségű párttagok, akik politikai iskolát is végeztek. Azonban így is alacsony volt az arányuk, a Bajai járásban először nem is küldtek délszláv párttagot pártiskolára, és 1951-ben a 29 hallgatóból is csak három volt délszláv. A bácsalmási járási bizottság nyolc főt küldhetett volna tanfolyamra, de csak kettőt küldött. Nagyon kevés volt a nő is ezeken az iskolákon, Zala megyében mindössze egy, Vas megyében pedig három. Az előadók rosszak, készületlenek voltak, ezért nagy volt a lemorzsolódás. A magyar nyelvű oktatás és a délszláv nyelvű füzet együttes használata sokak számára nehézséget okozott. Garán például elkezdtek délszláv nyelven oktatni, de a harmadik foglalkozást már magyarul tartották, ezért a következő alkalommal már csak ketten jelentek meg a tanfolyamon. A jelentés szerint sok trockista megnyilvánulás volt a tanfolyamokon, a hallgatók például helyeselték a nemzetiségenkénti ifjúsági szövetséget, vagy hangoztatták, hogy a mostani áruló Titó nem azonos a partizánvezérrel, az már régen meghalt. A közigazgatási apparátusban dolgozó délszláv származású dolgozókat is felmérte a megyei pártbizottság. Egy kimutatás szerint a Bajai járási tanács apparátusában öt, a községi tanácsoknál tizenhét, a Bácsalmási járásban hatvannégy délszláv származású „elvtárs" volt. A Kiskunhalasi járásban nem volt a tanácsapparátusban délszláv dolgozó.

79 A Központi Előadói Iroda és a megyei előadói irodák nemzetközi szakcsoportjai által kidolgozott előadások alapján a megyei előadók propagandaelőadásokat tartottak a délszlávok által lakott községekben.

80 Közvetlenül az első kitelepítés után, 1950. július 27-én Katymáron a helyi békebizottság és a Délszláv Szövetség gyűlést tartott, amelyen körülbelül hétszázan vettek részt. A község 4300 lakosa közül 1800 volt délszláv. A jelentés szerint: „A délszláv dolgozók megértik és helyeslik azt a kormányintézkedést, amellyel közülük - nemzetiségre való tekintet nélkül - eltávolították az ellenség ügynökeit." Az előadók egyenként leleplezték azokat az ellenséges elemeket, titóista ügynököket, akiket áttelepítettek. Mindenütt felhoztak példákat a magyar nemzetiségűek áttelepítésére, (csendőrök, volt katonatisztek), ezzel bizonyítva, hogy az áttelepítés nem nemzetiségi szempont szerint történt. A Délszláv Szövetség főtitkára, Hován Andrej húzódozott a katymári gyűlésen való fellépéstől, beszéde lélektelen és akadozó volt, ezért később újra felvették a beszédet, és azt adták le a rádióban.

81 A Titkárság 1951. február 14-i ülésén a délszlávok között végzett politikai munkáról volt szó. A téma előadója Lakatos Éva volt, meghívottként megjelent Komócsin Mihály, Sándor József és Szentivánszky Sándor is. A jelentés szerint fejlődést értek el a jugoszláv határ mentén élő délszlávok körében. A békekölcsön jegyzése, a tanácsválasztások és a begyűjtés területén a határsávbéli községek jobb eredményeket mutattak fel a megyei átlagoknál. A tszcs-fejlesztési tervet pedig 78 MOL276. f. 89. cs. 113. o.e. 79 BKMÖL MSZMP BKMB Archívuma 36. f. 2. cs. 122.o.e. 80 MOL 276. f. 89. cs. 113. o.e. 81 MOL 276. f. 89. cs. 186. o.e.