Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

ORGOVÁNYI ISTVÁN A déli határsáv 1948 és 1956 között

és irányító szerepét." Bács-Kiskun megyében ekkor a közvetlenül a határ mellett fekvő Csikéria, Tompa és Kelebia kapott független párttitkárt. Házi Árpád belügyminiszter 1952. szeptember l-jén a déli határszakaszon létesített határövezetet a nyugati határvonalra is kiterjesztette.

28 Az utasítást a határőrség tiszti állományának külön értekezleten kellett beható oktatás tárgyává tenni, és rendszeresen újból elővenni. A tiszthelyettesi és a legénységi állománynak speciális foglalkozásokat tartottak. A határőrség szigorúan ellenőrizte, hogy a helyi lakosság betartja-e a rendelkezéseket. Fokozott ellenőrzést végeztek a közutakon és a vasutakon. Ha elfogták az utasítás megszegőjét, akkor átadták a határőrkerület parancsnokságának, majd a felderítő alosztálynak, ahol kihallgatták. Ha nem történt határsértés vagy annak szándéka, a legközelebbi rendőrhatóságnak adták át, ahol eljárást indítottak ellene. Ha bebizonyosodott a határsértés kísérlete, az illetékes ÁVH szervnek adták át. A határőrizet megsértőiről nyilvántartást vezettek a határőr kerületeknél.

29 Mivel a déli határsáv belső határán felállított sorompók a kívánt célt nem érték el, ezeket 1952. szeptember l-jétől megszüntették, és helyettük figyelmeztető táblát helyeztek el. A kitelepítések A határ melletti területekről az 1950 előtt is voltak már kitelepítések. Többek között határvédelmi okokból is sor kerülhetett erre, ha közvetlenül a határ mellett, az 50 méteres vagy a 200 méteres sávban lakott valaki. Ilyenkor a kitelepítés után az eltávolítottak házát is lerombolták. A csempészektől is így próbáltak megszabadulni a hatóságok. Hamarosan megjelentek azonban a politikai szempontok is. 1947 végén, 1948 elején is készült összeírás a határkerületekből kitelepítendőkről. Ekkor a határőrség főprancsnokának rendeletére 104 családot, összesen 592 embert írtak össze Szerencs és Sátoraljaújhely környékéről, a nyugati határvidékről, valamint a jugoszláv határról Makó-Battonya-Gyula körzetéből. Garáról és Tompáról négynégy főt és családjukat jelölték ki ekkor kitelepítésre feketézés, lócsempészés, valutaüzérkedés, hamiskártyázás és egyiküket politikai megbízhatalanság miatt. A belügyminiszter azonban azzal az indokkal tagadta meg a kijelöltek intézményes kitelepítését, hogy annak mind jogi, mind gazdasági feltételei hiányoznak. A rendőrhatóságok csak a 8130/1939. ME. sz. rendelet lehetőségeit, vagyis az internálást és a rendőrhatósági felügyelet alá helyezést használhatták fel. „Ezeket a kényszerintézkedéseket a rendőri hatóságok természetesen csak konkrét bizonyítékok alapján hajthatják végre."

30 Az MDP egyeduralmának megvalósítása és megerősítése után azonban egészen más volt a helyzet. A párt első számú vezetőinek utasítása szerint az ÁVH 1950. június 1-jére elkészítette a javaslatot a határsávban élő osztályidegen, ellenséges társadalmi csoportok, vagyis a vitézek, a csendőrök, a horthysta katonák, a fasiszta párttagok, a polgári pártok aktív tagjai, az exponált jobboldali szociáldemokraták és az amerikai vagy az angol zónából hazatért hadifoglyok, a nyugatosok kitelepítésére. Ezen kívül nyilvántartásba vették a délszláv származásúakat, a vegyes házasságban élőket, a jugoszláviai rokonokkal és ismerősökkel levelezőket, a kettősbirtokosokat, a Délvidékről 1945 után áttelepülteket, a délszláv tanítókat, a görög-keleti 27 MOL 276. f. 54. cs. 121. o.e. 28 MOL XIX-B-10. IV./1,3,4,5-18/1952. 13.d. 29 MOL XIX-B-10. IV./1,3,4,5-18/1952. 13.d. 30 MOLXIX-B-10. V./8-005/1948. 15.d.