Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

ORGOVÁNYI ISTVÁN A déli határsáv 1948 és 1956 között

kültek, horthysta elemek, és délszlávok (kb. 600 fő Szeged környékén), az úribirtokosokat, fasiszta katonatiszteket, csendőröket ki kell tiltani a határsávból. A jugoszláv menekülteket felül kell vizsgálni, a gyanúsakat szintén ki kell tiltani. A kulákokkal szemben erélyes korlátozó politikát kell folytatni. Meg kell valósítani a fegyveres erők (ÁVH, Határőrség) fokozott együttműködését a teljes határzár biztosítása érdekében. A pártvezetőségek és a tagok nem értették meg a Rajk-per tanulságait, ezért meg kell változtatni a jugoszláv határ mentén a helyzetet. Tanulmányozni kell a lefolyásra kerülő szegedi per anyagát, a tagságnak esti előadásokat kell szervezni belőle. A szegedi újságok állandóan nagy teret szenteljenek a Titó-klikk elleni harcnak, a jugoszláv munkások és parasztok kizsákmányolásának. A gyilkosság tettesei elleni intézkedésekre Péter Gábor tett javaslatot január 18án. Megerősítette a már korábban ismertetett koncepciót, amely szerint egy jugoszláv ügynök által vezetett illegális, demokráciaellenes kulákszervezkedés tagjai voltak a gyilkosok. Az áldozatot azért ölték meg, mert „Kiss Imre, a helyi MDPszervezet legaktívabb pártmunkása már több kártevő kulákot tett ártalmatlanná, és juttatott a törvény kezére."

12 Dobó

13 és két társa, Császár Antal, Ördögh Imre a tettes. Péter Gábor a rögtönítélő bírósági eljárás megindítását javasolta a tettesek ellen. A rögtönítélő bírósági tanács elnökének dr. Kiss Dezsőt, a Szegedi Megyei Bíróság elnökét jelölte ki, a tárgyalás napjának január 20-át adta meg. A „szervezkedés" további 14 felderített tagja ellen szintén a bírósági eljárás megindítását javasolta. A megtorlás azonban itt még nem állt meg. Péter Gábor javaslatot tett az őrizetbe vett főbb bűnösök hozzátartozóinak a kitelepítésére is a határsávból. Eszerint a közös háztartásban élő hozzátartozókat a rendelet keltétől számított 48 órán belül vagyonelkobzás mellett, még a bírósági eljárás előtt áttelepítették az ország belsejébe. A kitelepítettek névsorát és a kitelepítés okát a határsávban közhírré tették. Kitelepítették Császár Jánosnét, Császár Józsefnét és három gyermekét, Nógrádi Vilmosnét és két gyermekét, Börcsök Gézánét és öt gyermekét, valamint Ördög Andrásnét. A Titkárság 1950. január 18-i ülésén döntöttek a pártvezetők a déli határsáv létrehozásával kapcsolatos intézkedések kidolgozásáról, amit összekapcsoltak a lengyelkápolnai gyilkosság adta propagandalehetőségek kihasználásával. Az ülésen részt vett Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Kádár János, Révai József, Marosán György, Kovács István, Donath Ferenc és a témához kapcsolódó napirendi pontnál meghívottként Kristóf István, Péter Gábor és Ács Lajos. A Titkárság határozatot is hozott arról, hogy a tizennégy embert, aki tudott a gyilkosságról, azonnal ki kell telepíteni családostól. A Nagy-szegedi pártbizottság és a járási pártszervezet összeállította annak a „húsz kuláknak a névsorát, akikkel politikailag már baj volt, vagy a legnagyobb birtokosok", őket internálták, és a családjukat is elvitték. Kádár János, Péter Gábor és Kristóf István lett a tagja annak a bizottságnak, amelynek 6 hét alatt ki kellett dolgoznia az „egész jugoszláv határsávon létesítendő politikai és adminisztratív rendszabályokat." Gondoltak arra is, hogy az internáltak és a kitelepítettek vagyonát ne hordják szét az emberek, birtokaikat az állami gazdaságok és a tszcs-ék kapták meg. A Nagy-szegedi pártbizottság feladata lett, hogy a környékben lévő öt-hat község pártszervezetét egy-egy komisszárral erősítse meg. A tettesek elleni perben 1950. február 2-án hozott ítéletet a rögtönítélő bíróság. Dr. Kiss Dezső az ítélet indoklásában nyíltan hangoztatta az osztálybíráskodást: „Bár jelentőségében a ma előttünk lefolyt és reprodukált események kétségtelenül elmaradnak a Rajk-perben megvilágosodott eseményektől, jelentőségük mégis nagy az egyre élesedő falusi osztályharc szempontjából." Az öt fő vádlott kö12 MOL 276. f. 54. cs. 82. o.e. 13 Helyesen Bodó István.