Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét megyeszékhellyé válásra tett kísérletei a 19. század végén és a 20. század elején

Kecskemét felterjesztéseivel Pest megyéhez csatlakozott, mely szintén a képviselőházhoz és a belügyminiszterhez fordult, „hogy a th.-ok újabb rendezése alkalmából a jelenlegi Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből két th. alkottassék" ? Kecskemét másik - ekkor kormánypárti - hetilapja, a Kecskeméti Lapok cikkírója 1893. január elején szinte biztosnak látta az ügynek Kecskemétre nézve kedvező kimenetelét, mivel általánosan elfogadott nézet volt a középfokú közigazgatás lassúsága, elmaradottsága. A város beadványában szereplő számadatokat idézve, ennek okát a megye nagy méreteiben látta: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Váctól Kiskunhalasig és Kalocsáig terjedt, területe 12.604 km

2 volt, népessége 988.532 fő. Ugyanakkor pl. egy közép nagyságú vármegye, Nyitra területe 5.052 km', lakossága 362.000 fő, Bács-Bodrog vármegye területe 9.601 km', népessége: 511.437 fő volt. Pest megye területén 14 járás, 6 rendezett tanácsú város és 205 község volt. Míg a megyei központi ügyforgalom 1876-ban 27.748, 1891-ben 80.495 volt. A megyeházán már nem fértek el a tisztviselők sem. Pest megye is a kettéválasztás mellett voksolt, mert „a községek nincsenek a fejlődésnek megfelelő fokán, ügykezelésük zavart és kuszált s nem egyszer az ellenőrzés gyengesége miatt tisztátalan is". A vármegyei bizottság is levonta a következtetést: „... a vármegyei közigazgatás hiányainak és visszásságainak egyik oka a vármegye óriási nagy kiterjedésében van". Az újság cikkírója egyetértett a kecskeméti memorandum következtetésével, miszerint „a megye kétfelé osztását csak az nem akarhatja, ki ama lehetetlenségben hisz, hogy a megyei igazgatás bármily területtel és népességgel is jól vezethető". 10 Pest megye megosztását, az új megye határát a Duna és Tisza közötti részben Cegléd vonalánál képzelték meghúzni. A felső rész neve - a Kecskeméti Lapok cikkírója szerint - Pest-Pilis, az alsóé Solt-Kiskun lehet." Az új megye székhelyeként csak olyan város jöhet szóba - érveltek -, amely a vidéknek most is központja törvénykezési, kulturális, kereskedelmi és ipari szempontból. A kultúra központjai pedig ekkor - a korszellem szerint - a törvényhatósági jogú városok voltak. Alig volt thj. város Magyarországon, amelyik megyeszékhely ne lett volna. Kecskemét joggal pályázott a megyeszékhely címre. Miután Pest megye kérvényt adott be az országgyűlés képviselőházához - amit Kecskemét is feliratban pártolt -, hogy a megye területét osszák ketté, s az egyik új megye székhelye Kecskemét legyen, az országgyűlésen is napirendre került a kérdés. A képviselőházban 1893. febr. 4-én tárgyalták Pest megye megoszásának kérdését, melyet Horváth Ádám kecskeméti képviselő terjesztett elő. Hivatkozott a megye beadványára, mely a megosztást azért kérte, mivel „... a vármegye területe oly óriási, hogy a rendelkezésre álló erővel lehetetlen azt ellátni". Kecskemét is mozgalmat indított aziránt - szólt a képviselő -, hogy egy Solt-Kiskun megye székhelye legyen. Kitért az új megyébe tartózó községek számára és Kecskemét központi szerepére, nagyságára. Kérte a képviselőket, hogy még a közigazgatás államosítására beterjesztendő javaslat előtt foglalkozzanak a kérdéssel egy külön törvényben. (A szélsőbal helyeselte a felvetést.) Gulner Gyula Pest megye képviselője hozzászólásában azt emelte ki, hogy az országgyűlés mikor 1876-ban létrehozta PestPilis-Solt-Kiskun vármegyét tudta, hogy túlságosan nagy közigazgatási egységet hoz Pest Megyei Levéltár IV. 403/b Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai Közgyűlési jegyzőkönyv 1892. júl. 12. - 561/1892. kgy.sz. Kecskeméti Lapok 1893. jan. 8. XXVI. évf. 2.sz. („A megyei székhely kérdése" című cikk.) A íélső rész 148 községet és 2 rendezett tanácsú várost foglalt volna magában. Az alsó rész állt volna: a kecskeméti alsó, a kiskun felső, kiskun alsó, solti felső, solti közép és solti alsó járásból. Ide 57 község és 4 rendezett tanácsú város tartozott volna. Kecskeméti Lapok 1893. jan. 15. XXVI. évf. 3. sz. 12. („A megyei székhely kérdése II." című cikk.)