Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét vagyoni helyzetének felmérése 1855-ben

Még 1830-ban egy cs. kir. rendelet jóváhagyta Kecskemét földszerzésének elveit és biztosította a várost és lakóit, hogy az örök áron megszerzett földeket csak a Megyetörvényszékre fellebbezett ítélettel, per útján lehet csak tőlük elvenni, földesúri önkényeskedéssel nem. Egy másik, 1837-ben kelt cs. kir. rendelet azt is előírta, hogy az örökösen megszerzett pusztákat újra fel kell mérni, és osztályozni kell. A város a pusztabeli földrészletek jutányos áron való megszerzését bizonyos feltételekhez kötötte a lakosok számára. A földrészletre csak olyan városi polgárjoggal rendelkező személy pályázhatott, akinek a városban háza volt, és a köztartozásokat pontosan fizette. Az így megszerzett földrészleteket a tulajdonosok a városi elöljáróság jóváhagyásával adhatták, vehették egymás között, örökül hagyhatták utódaiknak. Ezen elveket a város szabályrendeletekben rögzítette. A város azonban jogot formált arra, hogy köztartozás esetén, annak behajtásánál egyéb vagyon hiányában a pusztabeli földtulajdon élvezetét vegye végrehajtási alapul. A tartozása fejében elvették az illető birtokosoktól a birtokrészt és másnak adták. Ezzel a polgárokat pontos törlesztésre sarkallták és a város érdekeit is védték. Megítélésünk szerint Kecskemét város a korszellemet meghaladó, demokratikus gondolkodásról tett tanúbizonyságot azzal, hogy a föld vételárának teljes törlesztését 12 évben határozta meg. Voltak ugyan tehetős polgárok a városban, akik ki tudták volna rövidebb idő alatt is fizetni a teljes árat, de a város számolt a „kisebb tehetségű" lakosokkal is. Alpárt, Szentkirályt és Borbást korábban haszonbérben bírták a lakosok, a bizottság javasolta a bérleti viszony megszüntetését, hogy újraoszthassak - mostmár örök tulajdonul - a területeket. A hátralékosokat kötelezték a hátralék egy meghatározott határnapig történő lefizetésére. Elvként mondták ki, addig senki a kiosztott földrészét másnak el nem adhatja a város tudta nélkül, míg a teljes vételárat le nem rótta. Aki nem teljesíti a kamat, vagy tőketartozásának fizetését határidőre, annak visszaadják addig befizetett pénzét, a földterület pedig visszakerül a város tulajdonába, azzal más, „érdemes lakos beneficiáltatik" (adományoztatik). A bizottság jelentésének harmadik részében a megszerzett 3 puszta árának kifizetésére, a fedezet előteremtésére lett javaslatot. A városnak 1855. december közepéig 183.283 pengőforintot kellett kifizetnie. Ebből 150.000 forintot Borbás, Szentkirály és Alpár pusztákból részesülő birtokosokra kívántak kiróni, 50.000 forintot pedig a Bugac pusztán haszonbéres, Ágasegyháza, Gyalu, Peszérürbő és Páhi pusztákban pedig örök földdel bíró hátralékos lakosoktól akartak beszedni. Itt ugyanis voltak olyan birtokosok, akik több évi részletfizetéssel elmaradtak. A bizottság jelentését korhű átíró formában közöljük. A betűhív közléstől azért tértünk el, mert zavarta a világos megértést (pl. több esetben volt betűcsere, kimaradtak betűk, tévesen dupláztak néhány szót, ugyanazon szót következetlenségből másként írtak.) Ezeket az érthetőség szempontjából korrigáltuk, kijavítottuk. A szöveg központozásánál az értelemnek megfelelően jártunk el. A rövidítéseket külön rövidítési jegyzék tünteti fel a szöveg végén. Nagyobb elírásoknál, pl. nyelvtani hibáknál a szövegen kiigazítást tettünk. Mondaton belül nagy kezdőbetűt csak a mai nyelvtani szabályok szerint használatos szavaknál alkalmaztunk. A szavak egybe-, vagy különírásánál a mai helyesírási rendelkezéseket tartottuk szem előtt (pl. az ige előtt külön álló igekötőt az igével egybe írtuk). Az elhagyott ékezeteket kitettük. A mássalhangzók hosszúságát az eredetileg alkalmazott módon közöltük. A mai helyesírási szabály szerint írtunk y-t, vagy /y-t. Mássalhangzóval