Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

MOLNÁR JÁNOS Baja város népoktatásáról az 1800-as évek utolsó évtizedeiben

Egy település népiskolájában tanítók tankerületenként tanítói testületté kellett, hogy alakuljanak. A bajai tankerületi tanítói testületnek a szomszédos községek pedagógusai is tagjai voltak. Évenként legalább kétszer kellett tanácskozásra összejönniük. Ezeken a megbeszéléseken vitatták meg a szakmával kapcsolatos kérdéseket, olvasták fel egy-egy témában elkészült tanulmányokat. A tanügyi hatóságok által előírt témák kidolgozása egyrészt az önképzésnek, illetve a továbbképzéseknek voltak lehetőségei. Egy-egy tehetségesebb, ambiciózusabb tanító tanulmányaival, munkájával kitűnt a többiek közül. Ezt elismerve, illetve a kisebb tanítói közösségek segítésére vezette be a város a „vezértanító" minősítést az 1890-es évek közepétől. Ilyen iskolánként egy működött. Őt lehetett jelölni és megválasztani a tanítóegyesületek tisztségviselőjének, s közülük választották ki a tanügyi előadót is. A város tanítóságának munkáját nagymértékben befolyásolta, hogy milyen létszámú gyermekcsoporttal dolgoztak, illetve milyen tantermi feltételeket biztosított az iskolafenntartó. A pedagógus munka eredményessége több tényező és feltétel együttes hatásától függött. Az eredményességet kedvezően befolyásolta, ha egy tanító, egy önálló osztállyal foglalkozott. A vizsgált időszakban az 1881-82. tanévben a tanintézetek 50 %-ban, az 1894-95. tanévben 35 %-ban, az 1900-91. tanévben ugyancsak 35 %-ban találtunk ilyen csoportokat. Összetettebb pedagógiai munkát követelt a tanítótól, ha két osztállyal kellett foglalkoznia. Ebbe a típusba az 1881-82. tanévben az intézetek 35 %-a, 1894-1895. tanévben 25 %-a, 1900-1901. tanévben ugyancsak 25 %-a tartozott. Legkedvezőtlenebb körülményt a három, vagy ennél is több osztály összevonása jelentette. Ilyen módon folyt az oktatás a Szt. János külvárosi, a református - az evangélikus - és a tanítóképző gyakorló iskolájában. Az előbbieknél azért kényszerültek az osztályokat összevonni, mert kevés volt a gyerek, az utóbbinál más okok játszottak szerepet. Ezekről szól a tanítóképző 1871/72. tanévet bemutató értesítője: „Hogy miért van több osztályra berendezve, miért nem egyszerűen egyre, mely esetben sokkal különb eredményt volna képes felmutatni, annak oka éppen abban fekszik, hogy a tanítőképezdék néptanítókat akarnak képezni. Ha a képezdét végezte ifjú tanító mint önálló tanító falun működését megkezdi, ritka esetben lesz oly szerencsés csak egy haladási csoportot vezetni rendesen egyedül lévén, kire az egész falu ifjúságának vezetése bízva van - kezdőket és haladottabbakat több rajban együttesen s egyszerre kell vezetnie, azért szükséges, hogy ezen vezetést a tanintézetben, melyben hivatalra készül - megtanulja és kellő képességeket magának szerezze. "

25 A gyakorló iskola kezdő éveiben az I-IV. osztályokat összevonva tanította egy pedagógus. Az 1800-as évek elején csak I-IV. összevont osztály működött, mivel az V. és a VI. osztályba nem volt elegendő számú és képességű tanuló. Az 1901-1902. tanévtől ismét hat osztályt összevonva tanítottak. A népoktatási törvény fontos feladatnak írta elő a pedagógusok és a tantermek számának növelését. Ezt azért is tartotta kiemelt teendőnek, hogy a zsúfoltság enyhítésével javuljanak az oktatás feltételei, illetve az egyes gyermekcsoportokkal, azok egyes tagjaival a tanítónak több ideje legyen foglalkozni. E tekintetben sokat mondó az egy tanítóra, illetve egy tanteremre jutó tanulók számának elemzése. Bács-Bodrog vármegyében az 1870-es évek végén az egy tanítóra és egy tanteremre jutó gyermekek száma 96. Ez messze meghaladta a törvényben megfogalmazott 60 főt. Baján ez a létszám az 1881-1882. tanévben 71, az 1894-1895. tanévben 77, s végül az 1900-1901. tanévben 66 fő volt. Tehát itt sem érték el a jogszabály által előírt mértéket. Értesítvény a bajai állatni tanítóképezde 1871/72. tanévéről. 68