Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

MOLNÁR JÁNOS Baja város népoktatásáról az 1800-as évek utolsó évtizedeiben

I. osztály: hit- és erkölcstan, beszéd, és értelemgyakorlatok, írás és olvasás, testgyakorlás, ének. (Különös a zárdában használatos „ütenyírás" az írás megnevezésére.) II. osztály: hit- és erkölcstan, beszéd és értelemgyakorlatok, írás és olvasás, anyanyelvtan, számtan, testgyakorlás, ének. III. osztály: hit- és erkölcstan, írás és olvasás, anyanyelvtan, számtan, földrajz, testgyakorlás, ének, rajz. IV. osztály: hit- és erkölcstan, írás és olvasás, anyanyelvtan, számtan, földrajz, testgyakorlás, ének, rajz, gazdaságtan és kertészet. V. osztály: hit- és erkölcstan, írás és olvasás, anyanyelvtan, számtan, mértan, történelem, földrajz, természetrajz, természettan, gazdasági- és kertészeti gyakorlatok, testgyakorlás, ének, rajz. Sajátosan oldották meg a nemzetiségek lakta kerületekben az anyanyelv és a magyar nyelv oktatását. Például a szállásvárosban éveken keresztül - így a vizsgált időszakban is az úgynevezett bunyevácz-magyar (dalmata-magyar) első és második osztályokban bunyevác nyelven folyt a tanítás. A tanító a főbb fogalmakat magyarul is elmagyarázta. Változás akkor állt be, amikor „A magyar nyelv tanításáról a népoktatási intézetekben" szóló 1879. XVIII. tc. előírta, hogy a magyar nyelvet minden népiskolában kötelező tantárgyként kell tanítani. Azt azonban több tanítói jelentésből is tudjuk, hogy ez nem kis gondot jelentett mind a pedagógusnak, mind a tanulónak. A város többi népiskolájában a tanítás nyelve magyar volt. A görögkeleti szerb népiskolában a tanítás nyelve a szerb. A szállás- és homokvárosi iskolákban mind többször fogalmazódik meg az a probléma, hogy sem a tantermi feltételek, sem a magas tanulólétszám nem szolgálja kedvezően az oktatást. Különösen a két nyelv - dalmata és magyar - együttes oktatása vetette vissza a tanulmányi eredményeket. Az 1881-82. tanévben például a szállás-külvárosi magyar-bunyevác I. fiúosztályában 132 gyermek tanult. Ugyanitt a magyar-dalmata I. leányiskolájának 140 tanulója volt. A fiúk közül 74 tanulót, a lányok közül 100 tanulót utasított a tanító osztályismétlésre. A városi tanügyi hatóság a probléma megoldását abban vélte megtalálni, hogy a „terhek csökkentése érdekében" a bunyevác nyelvű oktatást az 1880-as évek végre meg kívánta szüntetni. Az idézett törvény a város egyházi és világi hatóságait arra kötelezte, hogy annak minden pontját időben és tartalmában hajtsák végre. A vallás és közoktatási miniszter 17284 sz. rendeletében szigorúan előírja, hogy minden nem magyar tannyelvű iskolában az 1882-83. tanévtől a tanterveket úgy kell elkészíteni, hogy azok megfelelő óraszámban garantálják a magyar nyelv oktatását. A bunyevác lakta területeken a szülők egy része tudomásul vette az intézkedéseket. Más részük viszont szerette volna, ha marad a bunyevác nyelvű tanítás. Ennek érdekében jártak el a városi hatóságoknál, az egyházi vezetőknél. Esetenként aláírásokat gyűjtöttek