Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

MOLNÁR JÁNOS Baja város népoktatásáról az 1800-as évek utolsó évtizedeiben

Vancaga szőlők. Ezek közé sorolható Mátéházapuszta, amelyet 1904-től „országos községi törzskönyve" vett nyilvántartásba, mint városi külterületet. A közoktatás, az iskolai élet alakulása A város törekvő polgárai minden időben igyekeztek gondoskodni gyermekeik oktatásáról, nevelésükről. Hogy ez a középkorban és a XVII.. XVIII. XIX. századokban miként valósult meg, arról igen kevés forrásértékű levéltári anyag áll a kutató rendelkezésére.

3 Különböző szerzők műveinek áttanulmányozása nyomán állítjuk, hogy a szervezett, iskolarendszerű oktatás a XVIII. század végétől kezdődött Baján.

4 A legrégebbi iskolát a görögkeleti szerb lakosság alapította 1692-ben. Őket az izraelita alsófokú iskola követte 1771-ben. A római katolikusok a belvárosban 1816-ban, az alsóvárosban 1840-ben. a felsővárosban 1856-ban létesítettek 1 tanteremben, 1 tanítóval elemi iskolát. További fejlődésükre, bővítésükre, az oktatás tartalmi életére jelentős hatást gyakorolt az 1806-ban kiadott második „Rátió". A törvény ösztönzése mellett a más vallású lakosság is saját iskola felállítását és működtetését határozta el. így már 1811-től a református lelkész papi hivatása teljesítése mellett a gyermekek oktatását is végezte. Ténylegesen az iskola az 1851. II. 23-i egyházközségi közgyűlés határozata alapján létesült, illetve ez év őszétől indult be. Hasonló módon, hozzávetőlegesen ebben az időben (1850-es évek) szervezi meg saját elemi iskoláját az evangélikus egyházközség is. Az előzőekben bemutatott időszaknak az iskolai életre vonatkozó általános jellemzői közül kiemelhetjük azt, hogy a rendszeres oktatásban a megfelelő korosztálynak csak igen kis százaléka vett részt. A tanítás helyéül szolgáló épületek, osztálytermek nem oktatási célra épültek. Az esetek többségében a tanítás a lelkész lakásában, vagy az ahhoz csatlakozó melléképületben folyt. Ugyancsak általános jelenség a szakképzetlen tanítók alkalmazása. A tanítás nyelve alkalmazkodott a lakosság anyanyelvi-, és vallási hovatartozásához. Így a magyar nyelv mellett a tanítás még héber, német, szerb nyelven is folyt. Nem volt egységes a tanítandó tananyag sem. Amiben közös vonás fedezhető fel, az az írás, olvasás és az egyházi énekek megtanítása. Területenként és iskolánként is eltérőek voltak a vizsgákon számonkéri ismeretek. Ennek illusztrálására mutatjuk be a bajai református iskola 1850-es években előírt számonkérendő tananyagát, amelyet az elemi népiskola II. osztályos tanulóinak kellett teljesíteni.

5 3 A jelen tanulmány döntően a Kalocsai Érseki Levéltár anyagára, az elemi népiskolák tanévenként kiadott értesítőire hagyatkozik. Néhány adatot átvettünk Kemény Jánosnak a Bács-Kiskun megye múltjából XV. kötetében megjelent „Baja város közoktatásügye a tanfelügyelő közigazgatási bizottsághoz intézett jelentéseinek tükrében 1876-1890" írásából. 4 A jelenleg ismert, forrás értékű 1773. évi Lexikon Locorum 3 magyar tanítóról tesz említést. 5 LA sákramentumokról, a hittanból az V. szakasz. 2. A keresztény eklézsia. 3. Az embernek élete utáni állapota. 4. Vallástörténelem. 5. Zsoltárok. 6. Magyar nyelvtan. 7. Lénytan, az emlős állatok. 8. Európa és Ázsia földrajza. 9. Olvasás magyarul. 10. Német olvasás. 11. írás németül és magyarul. 12. Ének. 13. Imádságok. 14. Számtan. 15. Az arany abc versekben. 16. Egyes szavalmányok. A felsorolásszerűen is túlméretezett tananyaggal nehezen birkóztak meg a tanulók. Az 1854-55. tanévben mindössze két leány és négy fiú vállalta a harmadik osztályba való jutás megmérettetését.