Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

KEMÉNY JÁNOS Baja város katonai szerepe az 1848-1849-es szabadságharcban a közgyűlési és tanácsülési jegyzőkönyvek tükrében

delmi bizottmány népfelkelést hirdetett, melynek keretében elrendelte az ellenséggel rokonszenvező óhitű lakosok fegyvereinek elkobzását. Azt, hogy ez az intézkedés milyen eredménnyel járt, nem derül ki a jegyzőkönyvekből, mindenesetre ez azon kevés intézkedések egyike, amely arra vall, hogy létezett ellentét a szabadságharc ügyét támogató városvezetés és az ott élő szerbek között. Baja azonban minden igyekezet ellenére az ellenség kezére került 1849. február 13-án. Összecsapásról nem beszélnek a jegyzőkönyvek, valószínű, hogy a megszállás nem járt véráldozattal. A védelmi bizottság - vagyis a képviselőtestület és a tanács - tagjai elhagyták a várost, a testületek működése a város 1849. április elején történt felszabadulásáig szünetelt. A megszállás alatt történt eseményekről ennek megfelelően a jegyzőkönyvek nem tartalmaznak adatokat, és utólag is csak elvétve történik utalás az akkor történtekre. Az egyértelműen kiderül a későbbi jegyzőkönyvi bejegyzésekből, hogy a hadkötelesek és a népfelkelésre kötelezhetők összeírásai, és részben a nemzetőrökkel kapcsolatos összeírások is megsemmisültek. A város felszabadulása utáni napokban rendelte el gróf Batthyány Kázmér vezérfőispán és teljhatalmú országos biztos a mozgó védsereg felállítását. A városi tanács a családfenntartókat kivéve összeíratta és századokba soroztatta a 18-30 év közötti férfiakat. A mozgó század feladata a város belső békéjének a biztosítása és az ellenséges mozgalmak figyelemmel kísérése volt. A város 1849. május 6-án harci esemény helyszíne volt. Ellenséges gőzös kötött ki a Duna-parton, de Killinger Zsigmond tüzérmester és tüzértársai, valamint Bernáth Lajos őrnagy katonái megfutamodásra kényszerítették a legénységét. Az 1849. május 25-i tanácsülés azt kérte Haczell Márton kormánybiztostól, hogy a mozgó csapatoknál szolgáló bajai nemzetőröket avassák rendes honvédekké, és számítsák be a városra kirótt újonclétszámba. A város ekkor még 70 újonccal tartozott, és más módot nem látott arra, hogy teljesíüiesse a kötelezettségét. Pedig újabb kedvezményekkel is igyekezett kedvet csinálni a katonáskodáshoz. Kimondta, hogy aki beáll katonának a városért, az a felavatási 20 pengőforinton kívül egy belső háztelket és egy hold kukoricaföldet is kap. A szabadságharc ügye ezekben a napokban azonban már egyre reménytelenebb lett. Althan császári királyi ezredes csapatai 1849. július 27-én bevonultak Bajára,

191 amivel a város számára véget ért a forradalom és szabadságharc időszaka. Kétséget kizáró tény, hogy a város vezető testületei, mögöttük a lakosság többségével végig a maguk ügyének tekintették a forradalmat és a szabadságharcot, és nyögtek ugyan a súlyos terhek alatt, de a legnehezebb időkben sem fordultak ellene. 191 BREIT József, 1898. III. A Nyári Hadjárat. 237.