Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)
KEMÉNY JÁNOS Baja város katonai szerepe az 1848-1849-es szabadságharcban a közgyűlési és tanácsülési jegyzőkönyvek tükrében
A védelmi bizottmány 1849. február 5-én, 7-én 9-10-én tartott ülése a rabló rácok közeledése esetére a kitörések megelőzése érdekében tett intézkedéseket, okulva más községek példájából, ahol az ellenség közeledtével a szerb ajkú lakosság a lázadókhoz csatlakozott. A védelmi bizottmány úgy határozott, hogy az ellenséges rácok iránt rokonszenvvel viseltető óhitű lakosoktól elszedeti a fegyvereket. A rendelet szigorú végrehajtását a városi nemzetőrtisztekre bízta. 109 A védelmi bizottmány a fenti ülésén népfelkelést hirdetett annak érdekében, hogy a város ellent tudjon állni az ellenségnek, és a fenyegető vészt minél sikeresebben tudja elhárítani. A népfelkelés megszervezését a tizedek tanácsnokaira bízta. A segítségét felajánló szomszédos Szeremle, Bajaszentistván, Csanád, Sükösd és Kalocsa vezetőit is felszólította a népfelkelés meghirdetésére. 110 A védelmi bizottmánynak ugyanez az ülése úgy döntött, hogy Szabadka és Zombor között lovasposta felállítására van szükség, mert csak így lehet az ellenséges rácok állásáról biztos hírekhez jutni. Ezért napi négy ezüsthuszas fizetés és lórészlet kiszolgáltatása mellett lovas futárok felállítását rendelte el a Szabadka és Zombor közti állomásokon. Egyúttal megkereste Szabadka és Zombor polgármestereit, hogy a futárokkal továbbítsák az ellenséges mozgalmakról szerzett híreket. 111 Arról, hogy mi történt Baján 1849. február közepétől április közepéig, a jegyzőkönyvek nem tartalmaznak adatokat. Az 1849. június 4-i tanácsülésen egy Jónicz Ferenc nevű polgár által kért bizonyítvány kapcsán került jegyzőkönyvbe, hogy az 1849. február 13-án az ellenséges foglalások és Baja város feladása után a tanács hivatalos működése megszűnt, annak tagjai eltávoztak a városból. 112 A város 1849. április elején szabadult fel. A visszavételt követő első, az 1849. április 12-én és 13-án tartott közgyűlésen olvasták fel gróf Batdiyány Kázmér 113 teljhatalmú országos biztos 377. számú, Szabadkán kelt levelét, amelyben tudatta, hogy a Baján lévő gránátos csapat a városi belső béke és rend biztosítására továbbra is a városban marad. A közgyűlés köszönettel vette tudomásul az intézkedést, hozzátéve, hogy az ellenséges betörések miatt a város már „fájdalmas tapasztalásokat szenvedett." 114 Ugyanezen a közgyűlésen felolvasták gróf Batthyány Kázmér Bács-Bodrog megye tisztviselőihez 363/p. szám alatt intézett rendeletének 8. pontját is, amely a nemzetőrök kiállítását, rendeztetését és fegyveres gyakorlatoztatását, sőt a mozgó nemzetőri csapatoknak, vagyis a védseregnek kiadandó rendszabályok szerinti alakítását szoros kötelességükké tette. Baján a nemzetőrökkel kapcsolatos feladatokat eddig a városi tanács intézte, és a kialakult szokásnak megfelelően a közgyűlés ezt a feladatot a továbbiakban is a városi tanácsra bízta, a mozgó nemzetőrcsapatok alakítását pedig a rendszabályoknak a közgyűléshez való beérkezéséig abbahagyatta. A jegyzőkönyv rögzítette még, hogy Herdlein György és Reichl 109 Uo. 67/1849. 110 Uo. 68/1849. 111 Uo. 69/1849. 112 Uo. 173/1849. 113 Batthyány Kázmér gróf (1807-1854) nagybirtokos, a főrendi ellenzék egyik vezetője; 1848. április 22.: Baranya vm. főispánja; 1848. június 2.: a Magyar Gazdasági Egyesület alelnöke; 1849. február 12.: bácskai kormánybiztos; a függetlenségi nyilatkozat után a Szemere-kormány külügyminisztere és ideiglenes földmüvelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere; a szabadságharc leverése után emigrál; 1851-ben in contumaciam halálra ítélik; emigránsként Párizsban hal meg. 114 BKMÖL IV. 1101. Közgy.jkv. 1847-1849. 12/1849.