Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

KEMÉNY JÁNOS Baja város katonai szerepe az 1848-1849-es szabadságharcban a közgyűlési és tanácsülési jegyzőkönyvek tükrében

1. Azoknak az újoncoknak és beállítandó ifjaknak a hollétét, akik a fennálló szabály szerint sorshúzás alá esnek, és besorozásukra távollétük miatt nem kerülhetett sor, köröztetés útján ki kell deríteni. 2. Össze kell állítani azoknak az újoncoknak a névjegyzékét, akik a városi újoncösszeírást és az orvosi vizsgálatot követő beavatás után eltűntek Bajáról, vagy máshol soroztatták be magukat. Ezeket a városi újoncilletőségbe be kell számítani, és szorgalmazni kell a Bajára való áttételüket s átíratásukat. 3. Pontosan meg kell állapítani a már felavatott és átadott újoncok számát, 4. továbbá azokét is, akik a már megtörtént vagy megtörténendő összeírás szerint a városi újoncilletőségbe betudhatok és besorozhatok. Mivel az eddig teljesített összeírás némely pontjában pontatlan, ezért tizedenkénti összeírást rendelt el a közgyűlés. Név szerint kijelölte a város 12 tizedében az összeírást végző tisztviselőket. A szőlőkben lakók összeírása a hegymesterek feladata volt. Minden családfőnek vagy apának az élő fiúgyermekeit kellett összeírniuk sor- és házszám szerint. Az elkészített összeírást az újoncállítást intéző városi főbíró, Pilaszanovics József elnöklete alatt működő Grünvald Ferdinánd, Petrovics István tanácsnok, Hechtl József, Schneider János, Dujmovics Mátyás, Kanyó Alajos és Szevics Döme képviselőkből, valamint a jegyzői hivatal képviselőjéből álló küldöttségnek kellett átadni. A közgyűlés utasította a küldöttséget, hogy a hátralévő újoncokat minél előbb állítsa ki. Amennyiben a zsidóságnak a városi összeírásból történt kiszakítása miatt a várost sérelem érte, a Megyei Bizotünányhoz, ha ott a folyamodványaira orvoslást nem kapna, a kormán yh oz folyam odj on.

8 5 Az 1848. december 6-án tartott tanácsülés foglalkozott a bajai izraelita hitközség Piukovics Ágoston másodalispánhoz benyújtott, és a városi tanáccsal nyilatkozat végett közölt folyamodványával. Ebben azt kérte az izraelita hitközség, hogy a sorsot húzott 6 ifjaiknak engedjék meg a város által toborzás útján kiállított újoncokból történő helyettesítését. A városi tanács az ügy tárgyalásakor Beöthy Ödön teljhatalmú királyi biztosnak az újoncok toborzás útján történő kiállításáról szóló 1848. szeptember 17-i rendelkezését és a szeptember 24-i közgyűlési határozatot vette alapul. Az utóbbi egy-egy újonc részére előlegesen 20 pengőforint felcsapópénzt, négy év szolgálati idő eltelte után pedig 80 pengőforintot írt elő kifizetni. Ilyen juttatás mellett a város 104 újonc kiállítását határozta el. Az ilyen feltételek mellett összegyűlt önkéntesekből 1848. október 15-én Zomborban 98 újoncot avattak fel. Ezt követően az országgyűlési határozat 127 lakos után 2 újonc kiállítását írta elő. A közgyűlés a helyettesítést is megengedte a toborzási költségek lefizetése ellenében. Az előírt újonclétszámot a Verbászon 1848. szeptember 3-án tartott tábori bizottmányi ülés 250. számú rendeletére az összeírt 19, 20, 21, 22 éves ifjakból, a toborzás útján kiállított és felavatott újoncokból kívánták kiállítani. így történt meg az, hogy az életkoruk miatt katonáskodni tartozó, és a választmány által összeírt izraeliták közül hatan a kiállítási illetőséget letették. Mivel azonban az izraelitákat később, - megyei kivetés nyomán - Baja városától elszakították, és őket a felső járásban 31 újonc állítására kötelezték, Baja városa a maga újoncaiból a helyettesítéseket megtagadta. A város nem köteles a saját pénzén kiállított újoncait más községeknek és így az izraelitáknak sem adni, annyival is inkább, mivel az izraelitáknak a város többi lakosaitól történt kiszakítása ellen az illető helyekre benyújtott három rendbeli folyamodvánnyal sem sikerült elérnie, hogy a városnak betudják őket. A folyamodványnak az a kitétele, miszerint a toborzás útján kiállított újoncok közt 6 önkéntes izraelita található, nem állja meg a helyét, mert csak 3 fő állt be, az sem mind bajai születésű. Ha a kitétel igaz is lenne, a tábori bizottmány 1848. október 22-én 535. szám alatt kelt Uo. 107/1848.