Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

BÁNKÚTI IMRE A Kiskunság a török hódoltság utolsó évtizedeiben (Dokumentumok 1667-1683)

(A Kamarán más kézzel rávezetve:) Praesentatae 26. Januarii 1668.

16 Alázatos és tisztösséges szolgálatunk ajánlásának utána. Áldgya meg Isten Nagyságtokat minden idvösséges és kívánatos testi és lelki áldásival számos esztendőkiglen, szívessen kívánnyuk. My az Nemes Kis Kunságban Császár és Koronás Király Urunk eő Feölsége Szabadszállása nevű nemes telekjén lakozó s nyomorgó hódolt szegénység, és az Nagyságtok hűségös gondviselésére maradót és szállót Kunság, méltónak ítéltük, hogy Nagyságtokat találnánk meg az mi siralmas állapatunk és nyomorúságos életünk felőli, minemű elviselhetetlen szomorú szível, elhervat bánatos és könyves orcával s siralmas szömökkell nyavalygonk azon az mi elpusztult helyeinkön. Az my pusztulásunknak penig szörző okay nem az hatalmas idegön nemzetből álló hatalmasok, annyival inkáb nem Császár, sem Király, sem peniglen gondviselő földesuraink, hanem az mi magyar nemzetünkből álló prédálláshoz szokott, katona nevet viselő, véghelyekben lakó vitézlő fegyverös lovas és gyalog rend, kiket csak ez hideg havas téli kemény idő távosztat el nyakunkroll, de mihelyen tavaszi idő követközik, rejánk jünnek, éjei és nappal rajtunk hatalmassan uralkodván élődnek, mind lakóhelyeinkben s mind penig házunkon kívül élő kereső mező földeinken, utainkon. Valamint az ő farkas természetük hozta s kedvük is tartva, úgy bánnak szömélyünkel és megmaradóit kevés jószáginkall, nem nézvén tisztöletös szömélyű, megért aggott fehér hajú, szakállú emberséges embereket, bíráinkat és esküt polgár tanácsainkat, hanem egyaránt az öregöt az kicsinnyel, az tudóst az tudatlannal, és az böcsületöst az böcstelennell egyaránt szidalmazzák, vernek, tagolnak, javainkat tékozolván prédállyák, hatalmassan elhúzzák vonnyák, mészáros székeinkből bőrt, faggyút, húst elhordanak. Mezeinkön akképpen teheneinket, juhainkat, ökreinket levagdallyák, megöszik, és el is hajtyák hatalmasul s tolvaj módon is, hasonlóképpen lovainkat istállóinkból, kiesünkből, igaz utainkban elvonnják. Magunkat amellet megvernek, tagolnak, sarcoltatnak, mint valami idegön kézben esőt foglyot, akképpen summa pénszt vonsznak, sarcolnak; bíráinkon s magunkon csizmát, kalpagot, köpönyegöt, salavárdit

17 s dohánt húznak vonnak, sok külömb külömb féle hamis fortélyokkal húznak vonnak, (így!) sarcoltatnak, és így immár el is pusztítottanak, elhúzván, vonván, hajtogatván atyánktul maradót és gyermekségünktül fogva keresőt javaczkáinkat, úgy annyira, hogy sokak immár őtűlük megrontattatott kézzel, lábbal, jószága prédállással elfogyakozot állapattal lévén, házonként való koldulásávall tartya magát és gyámoltalan házanépecskéjétt. Holott penig szónknak és siralmas panaszló írásunknak Nagyságtok is hitelt adhasson, im rendel némely részecskéjét megírjuk elviselhetetlen siralmas sorsunknak, kit az végbéli katonáktul szenyvedtünk, és szenyvedők is leszünk, ha Nagyságtok ezt megértvén, őket meg nem zaboláztattja. Az föllyeb elmúlt Anno 1665. Augusti 11. szegény helyünkben szálván füleki, onadi, szöndröy és korponay lovas katonák 125.tön, (így!) első jüvellyük (így!) is szitok, átok volt, mondván: lélek emez amaz adta terempt (így!) lelkű fiay, megláttyuk ma mit tehetünk. Mi is, kik az mezőn voltunk, mind hazamöntünk, hogy jobban gazdálkodhassunk bíráinkkal. De ők arra nem vigyáztanak, hanem mint ellenségre öszve ütvén ő magukat, reggeliül fogva déllyestig harcoltanak velünk, templomunk mellé szorítottanak, egymásnak úgy kiáltották, gyújts (így!) fel az templomjukat is, az házaykat is eggyen eggyen, három emberünket által lőtték, az eggyik egy hétre megholtt az ember. (így!) Az ismerős katonák ezök voltának: Szécséni Kis Istók, Szabó István, Vida István, Závodi István. Viszontag ugyan ezön holnapnak 21dik napján ezön esztendőben kecskeméti sokadalomra voltunk töb helységbéliekkel, az sokadalom meglévén, hazajöttünk volna, Kis Bálás nevű nemes kun pusztán rejánk ütvén, utun16 Beadatott 1668. január 26-án. 17 Salavári, salavárdi = hansnyaszerü lábbeli