Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

TÓTH ÁGNES A magyarországi németek története a hazai történetírásban 1945 után

zésünkre álló bibliográfiai adatok alapján 1948 és 1960 között nemcsak hogy önálló munkák, de még rövidebb cikkek, tanulmányok sem jelentek meg Magyarországon 1945 utáni nemzetiségi témakörben."

3 Ez természetesen nem jelentette azt, hogy a politikai hatalom egyáltalán nem foglalkozott a nemzetiségek problémájával. Az 1950-es években, ha nem is a nemzetiségek igényeinek figyelembevételével, és ha nem is kellő számban, de kezdett kiépülni a szerb, horvát, román, szlovén iskolai és közművelődési hálózat. S bár nem önálló civil szervezetként, és korlátozott jogokkal, de megkezdhették munkájukat a nemzetiségi szövetségek is, amelyek erős állami ellenőrzéssel, de mégiscsak terepet biztosítottak a nemzetiségi önszerveződésnek. Némiképp más volt a helyzet a magyarországi német kisebbség tekintetében. A háború előtti csaknem félmilliós létszámú kisebbség a kitelepítésekkel, a háború alatti önkéntes áttelepülésekkel, 200-220 ezerrel csökkent. Számukra az ismételt jogegyenlőséget a 84/1950. számú minisztertanácsi rendelet biztosította, amely kimondta: „Az áttelepítés hatálya alá eső mindazok a személyek, akik nem telepíttettek át, úgyszintén azok, akiknek áttelepítésére sor került ugyan, de a jelen rendelet hatálybalépésekor Magyarországon tartózkodnak magyar állampolgárok és a Magyar Népköztársaságnak a többiekkel minden tekintetben egyenlő jogú polgárai. "

4 A magyarországi német nemzetiségűek számára az állampolgári jogok ismételt biztosítása, a lakóhely megválasztására, és a munkavállalásra vonatkozó korlátozások feloldása a magyar társadalomba való újbóli integrálódás feltétele volt. A többi nemzetiséghez viszonyítva némi késéssel, 1955-ben alakulhatott meg országos szövetségük"\ és korlátozott számú iskolában, igaz csak néhány tanórában, de anyanyelvi oktatásra is lehetőségük nyílott. A nemzetiségek kulturális jogainak bővülésével párhuzamosan a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében 1950-ben megalakult egy nemzetiségi munkaközösség, amely a XVIII. század második felétől 1918-ig a nem magyar népek nemzeti mozgalmainak föltárását, elemzését tűzte ki célul. Bár a kutatócsoport formálisan csak nagyon rövid ideig, 3 évig dolgozott együtt, a későbbiekben több figyelemreméltó feldolgozás is született a vállalt feladathoz kapcsolódóan.

1 Csaknem egy évtizeddel később, 1959-ben az MTA Történettudományi Intézetében és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Kelet-Európa Története Tanszékén is megalakult egy nemzetiségi munkaközösség. Mindkét kutatócsoport csak 1918-ig vizsgálta a magyarországi nemzetiségek történetét, továbbra is a nemzeti mozgalmakra, az egyes nemzetiségeknek a tőkés fejlődésben játszott szerepére helyezve a hangsúlyt.

7 Bár ekkor már több kutató, így Bellér Béla, Kővágó László, Tilkovszky Lóránt a nemzetiségek legújabbkori története felé fordulva kutatta a hazai levéltári anyagokat, publikációikban ebben az időszakban nemcsak az 1945 utáni, de még a két világháború közötti korszak nemzetiségi problámái sem kerülhettek szóba. Az '50-es évek végétől, a '60-as évek elejétől a személyi kultusz felszámolása, valamint az ideológiai nyitás következtében több - az MDP Központi Vezetősége 1956. május 3 FEHÉR István, 1993. 14. 4 Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye. I. 1951. 271-272. 5 A Magyarországi Németek Országos Szövetsége/Demokratischer Verband der Ungarndeutschen. h A német nemzeti mozgalom történetével V. Windisch Éva, a szászokéval Sárközi Zoltán foglalkozott. A kutatócsoport munkájának eredményeként több tanulmány és monográfia is megjelent, amelyeket az irodalomjegyzékben tüntettünk fel. 7 A magyarországi nemzetiségi kutatások problémájáról, a kutatócsoportok tevékenységéről, eredményeiről Katus László készített áttekintést. - KATUS László, 1960. 536-543.