Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

ORGOVÁNYI ISTVÁN Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története

(kiképző, összekötő, hadvegyész, felderítő, rádiós, egészségügyi vezető, stb.) volt, és mindannyiójuknak megfelelő számú "közlegényt" kellett volna beszervezniük, hogy a MUK megindulásakor jelentős erőt képviselhessenek. Tervezték, hogy orosz katonáktól szereznek fegyvert, sőt tankot, páncélkocsit is. Orosz nyelvű újságot akartak kiadni, melyben megírták volna, hogy a Szovjetunióban is kitört a forradalom, ezzel akartak zavart kelteni az ellenség soraiban. 1957. március 5-én fogták el őket. Egyedül Szentiványi Györgyöt ítélték börtönbüntetésre, ő először 3 hónapot, majd másodfokon 9 hónapot kapott. A többieket próbára bocsátották, vagy javító nevelésre ítélték.

328 Nemcsak egyének ellen alkalmazták a megtorlás eszközeit, hanem célcsoportokat is kiválasztottak, ilyenek voltak például a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók, a kisiparosok, vagy a gépkocsivezetők. A pedagógusok elleni megtorlás Az 1956-os forradalom előtt is voltak kampányszerű és állandó értelmiségellenes hadjáratok. Ilyen volt az 1945-46 folyamán az igazoló bizottságok tevékenysége során lezajlott tisztogatás, utána pedig az ötvenes évek fordulóján a kiépülő totális diktatúra céljaihoz igazodó és az osztályellenség megfélemlítését szolgáló megtorlás. Ebbe a körbe tartoztak például a kitelepítések. Az értelmiség kritikai megnyilvánulásait a későbbiekben is mindig elfojtották.

329 A forradalom után nagyjából 1965-ig folytak a megtorló, erőfitogtató, elrettentő céllal rendezett meghurcolások a " mi nem felejtünk" kijelentés jegyében. A nemzeti évfordulókra való felkészüléskor vagy időszerű politikai, ideológiai témákhoz és akciókhoz kapcsolódóan is voltak retorziók. A hetvenes években főleg az ellenállás (1968 után, Charta 77, népesedéspolitikai vita, filozófusvita, stb.) elfojtása érdekében és a demokratikus ellenzék kordában tartása, megfélemlítése érdekében üldözték az értelmiség tagjait, csoportjait (pl. a magyar neoavantgárd művészeket). Mivel elsősorban a kistelepüléseken - kiszolgáltatottságuk ellenére - a tanítók, tanárok a helyi társadalom mértékadó, elfogadott tagjai voltak, a forradalom idején a forradalmi közigazgatási szervekbe jelentős számban kerültek be. A forradalom után több hullámban zajlott ennek megtorlása. Az egyik 1956 végén, 1957 elején, a másik pedig az új tanévhez kapcsolódóan 1957 őszén. De 1961-62-ben is zajlottak még eljárások. Az Elnöki Tanács 39/1957. sz. törvényerejű rendelete alapján sok pedagógust kényszernyugdíjaztak. De sokan választották ezt a lehetőséget önként is. BácsKiskunban 139 fő ment így nyugdíjba, ebből 29-en kérték saját nyugdíjazásukat. Aztán mikor pedagógushiány keletkezett, 55 főt visszatartottak. 1957. júniusáig 100 fő ellen indult eljárás, 20-at elbocsátottak, 80-at áthelyeztek, leváltottak vagy megróttak. Még 30 fő ellen terveztek eljárást. 1957. októberére pedig már 160 328 KMB B 432/1958. Szentiványi György és társai pere. 329 IPOLYI Ferenc, 1996. 113-127. Pedagógus elbocsátások az 1956-os forradalom után.