Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

községek számára, hogy tanácsaik átmenetileg szüneteltessék működésüket. 1969ben Mátételke község és a bajai járás tanácsának kérésére határozott úgy a megyei testület, hogy átmenetileg szüneteltetheti a helyi tanács működését.

217 Tehát a fentiek eléggé meggyőzően dokumentálják azt, hogy a tanácsi rendszer mégoly erőteljes párt és állami támogatás ellenére is több komoly gonddal működött 1956 után is. Ennek a közigazgatási szervezetnek erősen valószínű, hogy a legbizonytalanabb részei az eleinte kiemelten kezelt, támogatott és előnyben részesített járási tanácsok voltak, amelyeknél sem a megfelelő kereteket, méreteket nem igen találták, sem a megfelelő felkészültségű szakembereket nem lelték. Ezért itt csaknem folyamatos volt az átszervezések kezdeményezése, illetve egy-egy átszervezés befejezését csaknem azonnal követte egy újabb átszabás előkészítése. Alig fejezték be pl. a kunszentmiklósi járás felszámolását, amely érintette nemcsak a dunavecsei, hanem a kalocsai és a kiskőrösi járásokat is, csaknem azonnal felmerült annak az igénye, hogy a többihez képest kicsinek vélt bácsalmási járást is fel kell osztani szomszédai között, annál is inkább, mivel az indoklás szerint sem számottevő üzeme nincs, és a hozzá tartozó községek száma sem éri el a tízet. így 1962-ben hozott megyei döntés értelmében egy újabb járás szűnt meg, és a bajai járáshoz került Bácsalmás, Madaras, Katymár, Métételke és Tataháza község, míg Mélykút, Bácsszőlős, Csikéria és Kunbaja a kiskunhalasi járás része lett.

218 Az átszervezés gondjainak és költségeinek egyensúlyba hozása után mind a gazdaságon, mind pedig a közigazgatáson belül nagy reményű tervek kezdtek formálódni. Többen úgy vélték, hogy az "új gazdasági mechanizmus" nyomán remélt felvirágzást a régi közigazgatási keretek között már nem is lehetett volna levezényelni. Ezért módosítani kellett a tanácstörvényt, újabb települési státuszokat kellett kreálni, és főként át kellett szabni a járásokat, és részben új keretek közé kellett helyezni egyes városokat. Úgy látszik a hatvanas évek végén a dunavecsei és a kiskunfélegyházi járások vezetői vesztettek korábbi érdekérvényesítő képességeikből és lehetőségeikből, mivel 1969-re nyilvánvaló vált, hogy ezt a két járást fel fogják osztani a körülöttük lévő járások között. A megyei vb. döntése értelmében a dunavecsei járás megszűnt, és községei közül a kalocsai járáshoz került: Apostag, Harta, Dunatetétlen, Dunaegyháza, Dunavecse, Szalkszentmárton, Solt, Újsolt és Tass. A dunavecsei járásból a kecskeméti járáshoz került községek: Kunszentmiklós, Kunpeszér, Kunadacs és Szabadszálás. A kiskunfélegyházi járást három felé szabták. A kiskunhalasi járáshoz került Szánk, Jászszentlászló, Kiskunmajsa, Kömpöc és Csólyospálos. A kecskeméti járáshoz került Alpár és Tiszaújfalu, amelynek területe ettől kezdve a Dunától a Tiszáig nyúlt, és így mind méreteit, mind pedig lakosságának létszámát tekintve megközelítette Komárom megyéét. Tehát az egykor részben felszámolt egyenetlenségeket e reformok révén ismét sikerült több területen visszaállítani. Kiskunfélegyháza városhoz csatolták mint városkönyéki községeket: Gátért, Kunszállást, Pálmonostorát és Petőfiszállást.

219 216 BKMÖL XXIII. 22. 30/1968. 217 BKMÖL XXIII. 22. 16/1969 tü. határozat, ill. XXIII. l/a 71/1969 VB határozat. 218 BKMÖL XXIII. 1/b Bács-Kiskun Megyei Tanács VB elnöki iratok 228/1962. 219 BKMÖL XXIII. l/a 115/1969 VB határozat.