Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

hogy a járásban "...a községi vezetőket általában minden községben eltávolították és helyükre legtöbb esetben osztályidegen egyéneket állítottak be..."

207 A kiskunfélegyházi járási tanács jelentéséből azt tudjuk meg, hogy az alpári, a kiskunmajsai, a kömpöci, a petőfiszállási és a tiszaújfalui vb. titkár "... kivételével az összes többi községi vezetőt eltávolították ... A járási forradalmi bizottság a négy járási vezető közül egyet sem választott meg. A régi vezetők eltávolításának oka a nemzeti bizottságok kommunistaellenes beállítottsága, egyes esetekben az eltávolítottak szakmai alkalmatlansága is ..."

208 A kiskunhalasi járásból érkező jelentés is elég tömör, illetve hézagos azokon a helyeken, amelyeken az egyes tanácsi vezetők eltávolításának okait kellett volna jelezni. A tényeket viszont rögzítették: Balotaszállás, Harkakötöny, Jánoshalma, Kelebia, Kéleshalom, Kisszállás, Kunfehértó, Rém, Tompa, Zsana községek lakosai 17 tanácsi vezetőjétől szabadult meg rövid úton. Sajnálatukra csak csekély időre, mivel a járási tanács többségüket már 57 tavaszán visszaültette korábbi székükbe.

209 A forradalom és szabadságharcnak szovjet segítséggel történő leverése, és a kegyetlen, véres bosszúállás után 1957-ben mindent megtett az újonnan szerveződő hatalom annak érdekében, hogy a pártállamot változatlan formában visszaállítsák, és ennek keretén belül a tanácsokat régi formájukban rekonstruálják. Apró Antal, a Kádár-korszak egyik kemény embere, a "rendcsinálás" egyik vezérlője és eszmei irányítója fogalmazta meg az ezzel kapcsolatos irányelveket, és az apparátus megroggyant önbizalmának visszaállítása érdekében hangsúlyozta: "A tanácsok, mint hatalmi szervek ... mindenkor kifejezői voltak a proletariátus diktatúrájának ... érvényesült tevékenységükben a párt vezető szerepe, végrehajtották a párt politikáját. Az elkövetett hibák többségéért nem elsősorban a tanácsok a felelősek..."

210 Ezek alapján nehéz lenne azt állítani, hogy a sok tekintetben nemzetközi kihatású magyarországi forradalom és szabadságharc eseményeiből a magyar pártvezetés sokat tanult volna, hisz mindenben ott kívánták folytatni, ahol október 23-án abbahagyták. Egy alaposabb tényfeltárás viszont távolról sem erősítené meg az eléggé erőltetett, az Apró Antal által megfogalmazott kincstári optimizmust. Az viszont 207 A forradalommal kapcsolatos adatok a Megyei Tanács számára 1957 tavaszán elkészített városi és ' járási jelentésekből valók. BKMÖL XXIII. 2. 1023/1957. 208 A járási tanács később is fenntartotta az ekkor megfogalmazott felismerését, hogy több tanácsi vezető szakmailag alkalmatlan tisztségének betöltésére. 209 Talán nem felesleges utalni arra, hogy a megye lakossága a korábbi években elszenvedett zaklatások és rendkívül súlyos visszaélések ellenére visszafogottan járt el ezekben a felszabadult napokban, és a tanácsi vezetők közül komolyabb sérelmet senki sem szenvedett. Néhány községben a beszolgáltatásokban, a téeszek szervezésében stb. nemcsak aktívan, hanem hírhedetten részvevő tanácstaggal, párttaggal szemben alkalmaztak sérüléssel is járó erőszakot. 210 A tényleges okokról mélyen hallgatott, de valamiféle bűnbakot találnia kellett. Ennek megfogalmazása során több reális tényre is utalt. "...A tanácsi munka lebecsülésének, a tanácsok iránti bizalmatlanságnak légkörétől nem voltak mentesek az országos jellegű szakigazgatási szervek egyes dolgozói sem ... szorgalmazták többek között centralizációs törekvéseik teljesítését ... a tanácsi munka hatékonyságát tagadó értékelésekre támaszkodva..." Kifogásolta, hogy nem egyszer durvább formában is véleményt mondtak a tanácsokról: "...szinte nyíltan beszéltek egyesek arról, hogy a tanácsok lejáratták magukat a nép előtt és ezért a helyi feladatokat is vagy központilag kell intézni, vagy a tanácson kívül álló szervre kell rábízni..." Kijutott a bírálatból a tanácsoknak is, mivel nem voltak eléggé engedelmesek: ".. a tanácsi szervek a demokratikus centralizmus által megkívánt központi irányítást törekedtek gyengíteni ..." "...Nem egy helyütt találkozhattunk a tanácsi autonómia burzsoá jellegű felfogásával ..." BEÉR János, 1962. 303-305.