Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

Iványosi-Szpbó Tibor követően 1951. november 16-án a belügyminiszter kénytelen volt kiadni egy rendeletet, amelynek az lett volna a célja, hogy a tanácsok "tömegkapcsolatait" megjavítsa.

185 Minden túlzás nélkül leszögezhetjük, hogy a szovjet minta átvétele nálunk már az első hónapokban gyakorlatilag kudarcot vallott. Éppen ezért a kor fő ideológusai és közigazgatási szakértői is kénytelenek voltak elismerni, hogy már e korai "...periódusban aránylag rövid időközökben követik egymást a tanácsra vonatkozó állami intézkedések." 1952. június 29-én a minisztertanács adott ki egy újabb rendeletet a tanácsok munkájának javítása érdekében.

186 Miután a régi közigazgatási apparátust szétverték, egyre inkább hiányoztak a megfelelő szakemberek. A "népi káderek" bevonásába vetett remények hétről hétre zsugorodtak még a legfanatikusabb vezetőkben is. A tények minden bizonnyal őket is erősen megviselték. Több mint jellemző, hogy 1951-52-ben a legjobb "népi káderekből" verbuvált járási tanácsi elnökök 30 %-át kénytelenek voltak alkalmatlanság miatt lecserélni, és 1953-ban is a megtartott legjobbak közül még további 27% mondott csődöt.

187 A következő évek során rendkívül nagy munkát kellett végezni a szakminisztériumoknak annak érdekében, hogy egy új és legalább az elfogadhatóság szintjén működőképes apparátus ki tudjon alakulni. Sokakat irritált az, hogy ilyen csaknem kétségbeejtő szakmai felkészületlenség mellett ugyanakkor "A tanács államhatalmi jellegének fokozottabb érvényesítése érdekében ..." növelték a tanácsok beszámoltatási jogkörét, amelynek során a fegyveres testületek kivételével csaknem minden terület ellenőrzésük alá került. Viszont csak így válthattak egyre nyilvánvalóbban a központi hatalom közvetlen, hűséges és leplezetlen eszközeivé a tanácsok a beszolgáltatások, az "ellenség" üldözése, a békekölcsönök jegyzése, az adók beszedése, a tsz-ek szervezése stb. terén.

188 A velük szembeni ellenséges érzületet növelte az a folyamat, amelyet hamarosan hivatalosan is kénytelenek voltak beismerni: "Nem volt ritka jelenség az adott időszakban a szocialista törvényesség lebecsülése", magyarul az önkényeskedések és a visszaélések sora.

189 Ez annyira nyilvánvalóvá vált, hogy 1953-ban már az MDP legfelsőbb vezérkara is kénytelen volt foglalkozni a tanácsok ügyével. Ennek során a pártszervezetek feladatává tették annak cáfolását, hogy a tanácsok lejáratták magukat és elvesztették a nép bizalmát. A szükségszerűen bekövetkezett csődöt mi sem jelzi jobban, mint az, hogy 1954-ben a már említett új tanácstörvény kiadására kényszerült az állampárt.

190 185 5204-178/1951. (II. 18.) sz. utasítás. A belügyminiszter kénytelen volt egyértelműen megfogalmazni, hogy a lakosság körében nem elég széles az érdeklődés a tanács munkája iránt, és az állandó bizottságok többsége sem jelent eleven kapcsolatot a tanács és a tömegek között 186 A 2079/23/1952. sz. határozat szerint a minisztériumok és a megyei tanácsok osztályai között a kapcsolat nem elég közvetlen, a minisztériumok túlságosan beavatkoznak azok munkájába; a járási tanácsok fejlődése erősen lemaradt a megyei tanácsok mögött; nem fejlődnek kellően a községi tanácsok stb., stb. Tekintettel arra, hogy a szakképzetlen "népi káderek" nem tudtak eleget tenni az átállás követelményeinek, már 1952 nyarán felmerült a képesítési rendszer bevezetésének követelménye. 187 BEÉR János, 1962. 192-193. 188 Mindez hamarosan olyan végleteket eredményezett, hogy ismét központilag kellett közbelépni. 189 BEÉR János, 1962. 204-205. 190 A törvény előkészítését rengeteg gyűlés, túlszervezett vita előzte meg, hogy a változásokat el tudják fogadtatni. Visszatérő panasz volt, hogy: "...még azok is, akik alapvetően helyeselték az új törvény tervezetét ... nem értették meg kellőképpen a tanácsi szervezet egyes lényeges vonásait ... nem