Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

mindent megtett azért, hogy a már meglévőkhöz újabb határrészeket kebelezzen be.

133 A téma szakemberei ismételten kénytelenek voltak 1938-ban megállapítani, hogy a városok közönyössége, sőt ellenállása miatt a külterületek közigazgatási gondjait kizárólag törvényhozás útján nem lehet rendezni. Erre viszont a következő közel egy évtized a háborús viszonyok miatt nem lehetett alkalmas. Megállapíthatjuk tehát, hogy a tanyákon belül sok olyan, elsődlegesen a közigazgatásra váró feladat halmozódott fel a kiegyezést követő évtizedekben, és sok olyan energia, gazdasági és társadalmi potenciál gyűlt egybe, amely részben a társadalom nagy részének lelkiismeretét megmozgató nyomor, részben pedig az itt élők kitartó szorgalma és kiemelkedő gazdasági eredményei miatt feltétlenül mélyreható változtatásokat követelt. Mégis ez a gazdálkodási és települési forma sok-sok tudományos elemzés, szociológiai feltárás, sokoldalú figyelemfelkeltés és segítőkészség ellenére, a régóta fékező politikai görcsök, tévhitek és a szűklátókörű ellenérdekeltség miatt további tespedésre volt ítélve. A kataklizmák iszonyatos veszteségekkel szoktak járni. így a vesztes háború is kíméletlen "takarítást" végzett a magyar politikai közéletben, de végül is csak ennek eredményeképpen nyílt mód arra, hogy a megmerevedett struktúrák letárolásával az addig leszorított társadalmi és gazdasági energiák felszabadulhassanak. Minden bizonnyal ezért tudott Magyarország a vesztes háború ellenére is viszonylag gyorsan talpra állni, és a következő néhány évben történelmében még soha el nem ért demokratikus átalakulást biztosítani lakói számára. g/ A háború végétől a tanácsrendszer kialakításáig A kiürítések és a lakosság jelentős hányadának menekülése miatt 1944 őszén a korábbi közigazgatás megyei szinten megszűnt, szétesett, és gyakorlatilag a legtöbb településen is leállt. A frontvonal nyugat felé történő haladásával a "felszabadított" területeken a helyben maradt vagy visszaszivárgó lakosság merőben új körülményeket tapasztalt maga körül. A nagyobbrészt új tisztviselőkkel kiépülő közigazgatás legfontosabb feladata az elemi létbiztonság létrehozása és a szovjet katonai parancsnokok nem ritkán szertelen igényeinek kielégítése volt.

134 A lakosság a gyakori inzultus mellett több téren is a fegyveres kényszernek engedve részt kellett hogy vállaljon a hadsereg élelmezéséből, a hadfelszerelések szállításából, a sebesültek ápolásából, a katonák elszállásolásából stb. A meginduló közigazgatás egyik legsúlyosabb feladata a front mögötti országrészeken csak a minimális létbiztonság meg133 HENCZ Aurél, 1973.408-409. 134 A régi tisztviselők nagyobb része elmenekült. Ugyanakkor a Belügyminisztérium feladatul kapta, hogy a közigazgatás apparátusába "... minél nagyobb számban vigyen be rátermett népi elemeket ..." Hónapokon át ezt minden jogi alap nélkül végezték. "...Egészen 1945 őszéig e vonatkozásban egyetlen jelentősebb jogszabályi intézkedés történt: az 1945. május 4-én kelt 1150/1945. M.E. sz. rendelet egyes különleges képesítéshez kötött foglalkozást kivéve (orvos, állatorvos, mérnök), átmenetileg lehetőséget adott a képesítés alóli felmentéshez." 1945 őszén a budapesti egyetem jogi karán munkás tanfolyamok és munkás-szemináriumok szervezését tette lehetővé a V.K.M. A Szakszervezeti Tanács is szervezett "Bevezető tan folyam "-okat, de ezek önmagukban nem adtak képesítő hatályú végzettséget. BEÉR János, 1962. 102-103.