Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

A népesség felekezeti megoszlása az alábbi volt: Római katolikus 47830 görög és örmény katolikus 11 görög és örmény keleti 17 evangélikus 346 református 24826 izraelita 1675 nazarénus 1 A Kiskunságon belül csaknem kizárólag magyar lakossággal találkozunk. Az 1857. évi összeírás mindössze 92 németet rögzített, más nemzetiségű nem volt.

84 E kiváltságos terület sorsát illetően jelentős vita kerekedett 1876-ban. Korábban a Szapáry miniszter által beterjesztett törvényjavaslat önálló megyeként kívánta megszervezni a Kiskunságot. Tisza Kálmán azonban túlzottan kicsinek találta ezt ahhoz, hogy egy önálló megye legyen, ezért Pest megyéhez kívánta csatolni. Szerinte egy ekkora terület nem képes biztosítani azokat az anyagi forrásokat, amelyek közigazgatásának költségeit fedezhetnék, "de szabálytalan is lenne, mert kígyó alakban szelné át Pest területét". Mivel Tisza nem volt híve a túlságosan nagy megyéknek sem, a vezérmegyét két részre osztotta volna. A bizottsági viták során a miniszterelnökkel szemben a kunok képviselője konokul védte e kiváltságos hely korábbi önállósságát. Az alapvető követelményként számon tartott területi egységet figyelmen kívül hagyva a területi széttagoltság védelmében emelt szót. Erveinek azzal kívánt súlyt adni, hogy hivatkozott a kunok hazafias közszellemére, azok történelmi jogaira, és a "haza oltárára tett súlyos hazafias áldozatokra." Álláspontját viszont egyedül Mocsáry Lajos támogatta, aki feltétel nélkül "respektálta a vármegyék régi határait." A magyar közigazgatáson belül "legkirívóbb anomáliák" felszámolására az 1876: XXXIII. tc. vállalkozott, amely nemcsak a Jászkunságot számolta fel mint önálló közigazgatási szervezetet, hanem a hozzá hasonló kiváltságos helyeket is. E törvény értelmében került a Kiskunság Pest-Pilis-Solt vármegye részévé, tovább növelve az amúgyis óriásira duzzasztott központi megye területét. e/ A századforduló jelentősebb közigazgatási reformjai A kiegyezést követő, felemásra sikeredett közigazgatási reformok, és az ezeket szentesítő törvények óhatatlanul magukkal hozták azt, hogy a közigazgatás korszerűsítésének igénye a magyar közélet egyik örökké aktuális teendőinek számát gyarapítsa. A kor ellenzéke a reform szükségét mindenekelőtt abban látta, hogy még mindig hiányzik az állampolgárok egyéni szabadságának bírói védelme a hatóságok törvénytelen eljárásával szemben, és ezért több helyen megdöbbentőek a visszaélések. Mivel az apró módosítások az anomáliákat nem lettek volna képesek meg84 A zsidók vagy magyar vagy német nemzetiségűnek vallották magukat. 85 A közigazgatási bizottság 1876. május 22-én változtatás nélkül jóváhagyta a kormány előterjesztését. STIPTA István, 1995. 182-183.