Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

ORGOVÁNYI ISTVÁN Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története

helyeselte Szabó József és Kovács Lajos iskolaigazgató is. Ő javasolta, hogy csatlakozzanak a Központi Munkástanácshoz, továbbá, hogy a tanárok ragaszkodjanak ahhoz, hogy a gyerekeket magyar szellemben nevelhessék. Kételyét fejezte ki, hogy ez és a nyugodt tanítás lehetősége megvalósulhat, míg a szovjet csapatokaz országban vannak. Szabadi Sándor lelkész a lelkiismereti szabadság megőrzésének fontosságát hangsúlyozta, és szorgalmazta az iskolai vallásoktatás visszaállítását. A hozzászólások után került sor a titkos szavazásra, ennek eredményeként dr. Rakó István lett a szakszervezet elnöke. Tagok: dr. Búzás János, dr. Katona Piroska, Szőts Rudolf, Perjési Pál, Kajnyák Nándor, Borbély Ferenc, Karácsonyi Kálmán, Vágó Mária, Lőrincz Béla, dr. Orosz László, Szemerey Andor, Kovács Lajos, Thomka Gyuláné és Vécsi György. Rakó István ezután ismertette a Kocher László elleni beadványuk történetét. A határozatok között is szerepelt Kocher László lemondásának követelése, amelyet egy 610 aláírással ellátott petícióval kívántak nyomatékosabbá tenni. A gyűlésen felszólaló Pullay is támogatta a követelést, az ő jelenléte radikalizálta is a hangulatot. A Kocher ellen beadott petícióban indoklásként az szerepelt, hogy 1956. november 9-én reggel a Zenei Altalános Iskola Czollner téri épületében Bánó Benedekné tanítónőnek címezve rendkívül vehemens kirohanást intézett a magyar pedagógustársadalom és általában véve az értelmiségiek ellen, beleértve ebbe az egyetemistákat is.

281 A Kocher elleni felterjesztést aztán egy 5 tagból álló küldöttség, Orosz Iászló, Vécsy György, Búzás János, Rakó István és Lőrincz Béla adta át Dallos Ferencnek. A beadványban követelték Kocher leváltását. Altalánosságban pedig a hasonló mentalitású vezetők eltávolítását is: " Ki a kocherekkel a vezető állásokból!" Követeléseiket sztrájk kilátásba helyezésével nyomatékosították. Dallos Ferenc Bodóczky Istvánt, Csenki Ferencet és Rakó István tanárt bízta meg az ügy kivizsgálásával. Ideiglenesen fel is mentették Kochert a VB elnökhelyettesi tisztéből, de a Minisztertanács visszahelyezte. Az oktatási osztály helyett azonban a szervezési csoport vezetésével bízták meg. Közben érkezett a munkásküldöttség Pullay Béla vezetésével. Felszólalásában támogatásáról biztosította a pedagógusokat, és megígérte, hogy ismerteti a munkástanács előtt is a tanárok sérelmét. Összefogásra szólított fel, és kérte a tanárokat, hogy magyar szellemben neveljék az ifjúságot. Ezután Szalóki Józsefné tiltakozott az ellen, hogy a kormány megszüntette a 281 BKMÖL XXIII. 1. b. BKMT VB Elnöki iratok 197/1956. A Kocher-ügy meglehetősen felkavarta a város pedagógus társadalmát. A megyei tanács VB elnökhelyettese ugyanis az egyik általános iskolában durván inzultálta Banó Benedekné tanítónőt. A következőket mondta:"Magukra pedagógusokra nagyon haragszom. Maguk keltettek ellenhangulatot az ifjúságban, hogy ez a mi szép rendszerünk megbukjon. Mi eddig becsültük a pedagógusokat, de ha egyszer lesz bé-lista, maguk lesznek az elsők. Mi dédelgettük az egyetemi ifjúságot, és most ők fordulnak ellenünk. Most is ég 150 egyetemista hullája Budapesten a Corvin előtt, de hadd égjen. Ma megyek Budapestre és akinél fegyvert látok, magam fogom főbe lőni. Maguk merik viselni a nemzeti szalagot fekete gyászszalaggal? A maguk fajtáját gyűlölöm!" Kocher ellen egyébként a Termény forgalmi Vállalat munkástanácsa is panaszt tett. November 10-én ugyanis követelte, hogy vegyék le a vállalat homlokzatáról a fekete gyászlobogót. Mikor a munkások ezt megtagadták, megkérdezte tőlük: "Talán azt várják, hogy a szovjet csapatok vegyék le a fekete zászlót?" Ezután saját maga törte le, és odadobta a takarítónőnek:"Vigye haza fejkendőnek!"