Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)
ORGOVÁNYI ISTVÁN Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története
Felmértéka forradalom alatt elszenvedett anyagi veszteségeket, eszerint a különböző hadianyagokból és eszközökből 10-20 %-os veszteség érte a hadtestet, nyilván elsősorban a Budapestre felrendelt alakulatokat. A kimutatás bevallottan nem pontos, mivel a szovjetek által lefoglalt eszközöket nem tudták számba venni. A szétszéledt katonák, tisztek bevonultatását is megkezdték, december 15-én 10 százalékuk volt ismeretlen helyen. November 8-án Úszta Gyula vezérőrnagy kinevezte Csémi Károlyt, a kecskeméti 5. hadosztály parancsnokát a budapesti 1. karhatalmi ezred parancsnokának, Csémi magával vitte a hadosztálytörzs néhány tisztjét is. 233 November 18-án Gyurkó és Liszt Vilmos tiszti gyűlést hívott össze a tiszti nyilatkozat aláíratása érdekében. A repülősök kivételével valamennyi kecskeméti alakulat jelen volt az eseményen. A hadtest tisztjeinek 15-20 %-a nem írta alá a forradalmat elítélő és a Kádár-kormány mellett hitet tevő nyilatkozatot. Köztük voltak a hadtest forradalmi katonai tanácsának tagjai, őket tartalék állományba helyezték, majd leszerelték. A megtorlás kiszélesedésével bíróság elé állították, és elítélték őket. December 7-én közös pártértekezlet volt a Kecskeméten és környékén lévő alakulatok alapszervezeteinek a tiszti klubban. Részt vett rajta Homoki Imre alezredes, Kovács Imre őrnagy, Gerencsér József őrnagy, de például Gyulai Mihály alezredes is. Jelen volt Ilku Pál vezérőrnagy is, aki a párt elvárásait ismertette, és előadást tartotta politikai helyzetről, valamint a párttagokra váró feladatokról. A katonatisztek megdolgozása, a forradalomról vallott hivatalos nézetek elfogadtatása ekkor még ellenállásra is talált, az események időbeli közelsége még nagyon megnehezítette azok átértékelését. Az értekezleten ugyanis egy főleg orvosokból álló csoport nem akarta elfogadni a pártközpont értékelését, miszerint ellenforradalom zajlott volna októberben. Követelték, hogy az értekezlet tiltakozzék ez ellen az értékelés ellen, és mondják ki, hogy forradalom volt mindaz, amit átéltek. Az 5. gépesített hadosztály alakulatainak küldöttei pedig parancsnokukkal, Kádár Mihály ezredessel az élen követelték, hogy Ilku távolítsa el a hadtesttől Gyurkót, Suczint és Szabó Sándort. Kijelentették, hogy nem hajlandók egy hadseregben szolgálni velük. Követelték azt is, hogy a Gyurkó által eltávolított tiszteket vegyék vissza, legelőször Gyulai Mihály alezredest. Mindezek meghiúsították Ilkunak azt a tervét, hogy egységes, támogató álláspontot alakítson ki a hadtestnél. Ahogyan a beszámoló fogalmaz: "...az értekezlet félrecsúszott, amire hivatva lett volna, azzal foglalkozni nem tudott." A reptérre, a 66. vadászrepülő hadosztályhoz november 5-én reggel tértek vissza az elhárító tisztek, és azonnal megkezdték a katonai tanács tagjainak összeszedését és kihallgatását. Azokat a tiszteket, akik a városban laktak, és előző nap fegyveresen akartak a reptérre bemenni a szovjetek tartották két napig fogságban. Az elhárítok letartóztatták a katonai forradalmi tanács ott maradt tagjait: Vázsonyi századost, Kovács és Leopold főhadnagyot, Kui törzsőrmestert. Este kiengedték őket azzal, hogy tartózkodjanak otthon. 6-án reggel Herceg elhárító százados vezetésével megint begyűjtötték, és páncélozott gépkocsin az ÁVH épületébe szállították őket. November 8-ig itt hallgatták ki az elfogottakat, másnap virradóra pedig, az 233 BERKI Mihály, 1993. 14.
