Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

ORGOVÁNYI ISTVÁN Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története

a központi utasításnak köszönhető. A rendőrség forradalmi tanácsa is a forradalom mellé állt. Az új közigazgatási szervekben megindult a szakszerűsödés, kialakult bizonyos mértékű munkamegosztás, ügyviteli rend, körvonalazódtak a hatáskörök. Az azonos típusú forradalmi szervek megpróbáltak közös álláspontot kialakítani, és erőiket egyesíteni. Jó példák erre a katonai tanácsok, az igazságügyi forradalmi bizottságok és a munkástanácsok vezetőinek a találkozói. A szovjet invázió előtti napokban Kecskeméten is megkezdődött a forradalom konszolidációja. A Gépgyár által október 29-én meghirdetett sztrájkot a munkástanács-vezetők november 3-i találkozóján felfüggesztették, és elhatározták, hogy november 5-től felveszik a munkát. A városi forradalmi bizottság pedig a tanítás megindításáról határozott. Az élet lassan visszatért a rendes kerékvágásba, kialakultak a feltételei egy demokratikus társadalmi berendezkedésnek. Ezt a fejlődést törte ketté a november 4-i szovjet támadás. A RESTAURÁCIÓ ÉS A MEGTORLÁS KEZDETE A karhatalom megszervezése és a fegyveres erők helyzete A Kádár-kormány és vidéki hívei számára a legfontosabb az volt, hogy minél előbb saját fegyveres erő álljon rendelkezésére. A karhatalom felett természetesen ismét a párt, az MSZMP megyei titkára rendelkezett. A megtorlás tulajdonképpen a szovjetek bevonulásával azonnal megkezdődött, hiszen felszólítás nélkül tüzeltek a szovjetek Kecskeméten a visszatérő ávósok által megjelölt épületekre, aminek több magyar katona és civil is áldozatául esett. Mindez a megfélemlítést szolgálta. A letartóztatások is azonnal megkezdődtek, a debreceni szovjet reptér fogdájába, majd Kárpátaljára, Ungvárra, Munkácsra, Sztrijbe deportálták a foglyokat. A megtorlás négy formája közül az egyik a pufajkások bosszúhadjárata. Ez volt az úgynevezett "elbeszélgetés", amely szintén azonnal megkezdődött, hiszen a karhatalom hivatalos megalakulása előtt már létrejöttek csoportok, és 1957 márciusáig intenzíven zajlottak. Egy másik módszer az internálás, melynek során a Gyűjtőfogházba, Kistarcsára és Tökölre vitték a kiszemelteket. Következő lépcsőben a bírósági eljárások következtek. Márciusig csak a novemberi statárium alá eső cselekedetekért, utána minden forradalmi tevékenységért börtön járt. Az elsőfokú ítéletek nagyon súlyosak voltak, másodfokon esetleg enyhítettek, de persze az ellenkezőjére is van példa. A politikai rendőrség minden megyében készített monográfiát az eseményekről, ez Bács-Kiskunban azonban nem készült el teljesen, így nem is adták ki, csak a Petőfi Népe közölt belőle részleteket. A munkahelyi párttitkárokkal feljegyzést készíttettek az eseményekben résztvevőkről, ezek alapján aztán perbe fogták őket, illetve az úgynevezett racionalizálás során a tömeges elbocsátásokhoz