Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

ORGOVÁNYI ISTVÁN Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története

Az eddigi események összefoglalása A budapesti pártellenzék és a diákmozgalmak őszi tevékenysége valószínűleg csekély hatással volt a vidéki eseményekre. A pártellenzék vidéken gyenge volt, de a változások megindításában érdekelt értelmiség igyekezett annak kibontakozását elősegíteni. Ekkoriban számos vitaestet, találkozót szerveztek, s bár a Petőfi körhöz hasonló szervezet csak néhány helyen alakult ki, ezeken a gyűléseken - ha óvatosan is - hangot adtak elégedetlenségüknek. A forradalmat megelőző egy-két hónapban Losonczy, Donát, Szilágyi, Háy és Márkus István sorra utazott a vidéki városokba vitaesteket tartani. A vidéki események nyitóaktusa a MEFESZ megalakulása október 16-án Szegeden. Október 21-én Bata István honvédelmi miniszter elfogadja a "Javaslat a szükséges intézkedésekre" című előterjesztést. Tájékoztatják a magasabb egységek parancsnokait, hogy a helyőrségeket csak a Honvédelmi Minisztérium vagy a vezérkar engedélyével hagyhatják el. Sor kerül Szeged, Pécs, Miskolc karhatalmi biztosítására, melynek egyik felelőse Gyurkó Lajos, a 3. hadtest parancsnoka, a kecskeméti események egyik főszereplője. A helyőrségi parancsnokok azt az utasítást kapják, hogy tartsák a kapcsolatot a helyi párt-, tanácsés belügyi szervekkel. Elrendelik a fegyverraktárak fokozott ellenőrzését, a pilóták készültségét. Október 23-án este a vasutasok vitték szét a pesti tüntetés hírét. Október 24-e vidéken a tájékozódás, a várakozás napja. A riadókészültséget elrendelő parancs hajnali 3-4 óra körül érkezik a vidéki helyőrségekhez. Ekkor a vonatok már nem járnak, a pesti lapok nem érkeznek meg. A fő hírforrás a rádió, amely azonban elferdíti az eseményeket. A vidéki lapok szintén nem tekinthetők hiteles hírforrásnak. A forradalmi célkitűzések Budapesten és vidéken azonosak voltak, s az események láncolata - ha néhány napos fáziskéséssel is - azonos forgatókönyv szerint épült fel. A gyűlések, demonstrációk, sztrájkok, utcai harcok, a pártállami szimbólumok eltávolítása jellemzi az első szakaszt. A megmozdulásokat, hasonlóan a fővárosihoz, a tömeges részvétel jellemzi. A gyűlölt vezetők leváltásával párhuzamosan gyorsan kialakulnak az új hatalmi szervek, az AVH-t lefegyverzik, a katonák túlnyomó többsége a forradalom mellé áll, a felkelők felfegyverzik magukat. Ledöntik a szovjet emlékmüveket, eltávolítják a kommunista szimbólumokat. Ezt követi az erőteljes önszerveződés, az intézményesülés fázisa, amely helyenként a dezorganizálódó politikai és erőszakszervezetek helyébe lép. Az önszerveződés is azonos modellt követve zajlik le. A spontán tüntetések hangadóiból bizottság alakul, amely a hatalom helyi képviselőivel tárgyal. Ez a bizottság kiegészül a munkahelyeken választott küldöttekkel, majd városi forradalmi bizottsággá alakul. Ezt követően indul meg a regionális szintű szerveződés, melynek során a járási, megyei küldöttek megválasztják a területi szerveket. A folyamat utolsó fázisa a szakszerüsödés, az apparátus kiépítése, a nemzetőrség felállítása, valamint a „hírcsoport", a sajtó és a rádió megszervezése.

222 Október 25-étöl megszűnt a központi, budapesti irányítás, a többségében műveletlen, önálló politikai gondolkodásra alkalmatlan apparatcsikokból álló megyei 222 RAINER M. János, 1992. 37-49.