Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)
ORGOVÁNYI ISTVÁN Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története
repülőtérre. Mivel a katonai tanács nem tudott dönteni, a hadosztály parancsnok felhívta az OLLEP parancsnokságát, és javasolta, hogy a várost védjék meg a szovjet csapatoktól 203 . Azt a választ kapta, hogy a Nagy Imrével történt megbeszélés alapján a szovjet csapatokra nem szabad lőni. Ezután a hadosztály parancsnok a riadót lefújta, és a személyi állomány elment pihenni. A vélt szovjet támadás hatására egyébként különböző kétségbeesett felhívásokat adtak közre a rádióban. Egyikben tájékoztatták az országot, hogy a szovjetek megtámadták őket, segítséget kértek a harchoz, és azt állították, hogy a reptér ellenáll a szovjeteknek. Egy másikban a magyarországi ENSZ-delegációhoz fordultak, mert a szovjetek bekerítették a repteret. Ezt a felhívást valószínűleg Gáti Antal készítette, és olvasta be. Hamarosan azonban Rácz százados megcáfolta a rádióban a szovjet támadásról szóló hírt. November 3. Reggel 6 óra körül a reptér környékén lévő szovjet páncélosok megszállták a repteret, az ágyúcsöveket a gépekre irányozták, megtiltották a fel- és leszállást. A raktárakat egy szovjet százados lezáratta, az őrséget elküldte, a munkaterületről mindenkit kiküldött. Közölte, hogy lelövik, ha valaki átjön a kerítés vonalán. A hadosztály parancsnok tárgyalt a szovjet parancsnoksággal, akik azt állították, hogy csak azért szállják meg a repteret, hogy biztosítsák a családok és sebesültek elszállítását. A közös megállapodás alapján a szovjet páncélosok a reptér területén a gurulóbetonon helyezkedtek el. Ezt a vonalat senki sem léphette át, és a szovjetek sem jöhettek be a laktanya területére. Ezt a megállapodást másnap reggelig betartották. 204 A reptér forradalmi katonai tanácsa az okmányainak a döntő többségét elégette. A megyei forradalmi bizottság nem tartott ülést ezen a napon, de Magócsi Géza szervezeti és személyi kérdésekről tárgyalt a megyei tanács munkástanácsával. Minden osztályvezetőt meghagytak a pozíciójában, az osztályok pedig tovább folytatták a munkájukat. A begyűjtési hivatal dolgozóit beosztották oda, ahol sok munka volt, de nem bocsátották el őket. Poruncsák Antal és egyik társa közölte Magócsival, hogy ragaszkodnak Dallos Ferenchez, mire tájékoztatta őket, hogy Dallos már nincs a városban. Mások javasolták Szelepcsényi, Cseh, Szálai, Mohácsi és Dózsa leváltását, de megegyeztek, hogy későbbre halasztják a döntést. Csatárival közölte Magócsi, hogy a legfontosabb az őszi mezőgazdasági munkák elvégzésének biztosítása, Cseh Lászlóval a fizetések folyósítását beszélte meg. Jenövári László a megyei bizottság képviseletében elment Magócsi Géza helyett a Gépgyárba, arra a megbeszélésre, amelyen a munkástanácsok vezetői a munka felvételéről tárgyaltak. Nagyon ellenséges légkör fogadta, közölték vele, hogy a munkások nem ismerik el a megyei forradalmi bizottság vezetőit, mert nem 203 1956 kézikönyve, 1996. I. kötet, 186. 204 HL BKB B 281/1957. Mádi Jenő és társai pere.
