Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

ORGOVÁNYI ISTVÁN Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története

ségek megkezdték a munkát. A megjelentek hangoztatták, hogy nem ismerik el legitim szervezetnek a megyei forradalmi bizottságot, mert nem a városok, járások képviselőiből, küldötteiből jött létre. A párt, az ÁVH, és más megszűnő szervezetek épületeit igénybe akarták venni, hogy lakásként hasznosítsák azokat. A tanítás beindítását a következő hétre tervezték, addig az iskolaépületekben keletkezett károk legsürgősebb kijavítását tervezték. Szenet juttattak a kórháznak. A katonai forradalmi tanácsok tagjai közül néhányan részt vettek az ülésen, a repülősök bejelentették a Katona József Rádió üzembe helyezését. Egyébként a megyei és a városi testület egy-egy tagja kölcsönösen résztvett a másik ülésein. Délután szovjet küldöttség jött a Városházára, ahol már csak Nagy Sándor volt benn, és 18 órára a biztonságról és a kiürítésről szóló megbeszélésre hívta őket a szovjet parancsnokságra. Gyulai alezredes, Zalavári alezredes, Török Béla alezredes és még egy repülős, Lukács András százados, Bognár Ferenc és Nagy Sándor ment tárgyalni a szovjetekkel. Megállapodtak, hogy közösen fognak járőrözni, hogy a szovjet csapatok ugyanúgy vásárolhatnak élelmet mint bárki más, és igyekeznek megakadályozni, hogy szovjetellenesség alakuljon ki. A szovjetek megígérték, hogy a lakásokat később visszaadják, de az addig esetleg önkényesen beköltözőket kilakoltatják. A szovjetek egyébként fenyegetőztek is. A forradalmi bizottság megtizedelését helyezték kilátásba arra az esetre, ha egyetlen szovjet katonának is bántódása esnék. Ezenkívül hangoztatták, hogy rommá lövik a várost, ha egyetlen lövést is leadnak rájuk. A megállapodás aláírását másnapra halasztották, erre azonban nem került sor.

180 Délelőtt a megyei ügyészség forradalmi tanácsától küldöttség érkezett a hadtest parancsnokságára. Zalavári József ezredessel, valamint Bartos András őrnaggyal tárgyaltak. A legfőbb ügyész utasítására hivatkozva kérték Zalavárit, hogy engedjék el a még fogva tartott felkelőket, valamint tartóztassák le a megye területén a polgári ávósokat és a katonai elhárítókat. Karácsonyi István ügyész és egy Fekete nevü polgári ügyész, valamint Vígh és Hannuska katonai ügyész vett részt a küldöttségben. Zalavári felhívta a Honvédelmi Minisztériumot, de csak Szűcs Miklós alezredessel tudott beszélni, aki engedélyezte a letartóztatásokat. Azt mondta, hogy a polgári ügyészség börtönében kell elhelyezni őket. Zalavári tájékoztatta erről Lukács Andrást századost, a városi nemzetőrség parancsnokát, és rábízta a feladat végrehajtását Kecskeméten. A megbeszélésen részt vevő Mátyás Miklós hadbírónak megemlítették, hogy a letartóztatott személyek felett a katonai ügyészségnek kell majd intézkedni. A megbeszélés alapján a katonai tanács helyettes elnökének, Bartos őrnagynak a hozzájárulásával Zalavári ezredes távmondati utasítást adott ki az alárendelt egységek felé, hogy a helyőrségekben lévő összes polgári államvédelmi tisztet és katonai elhárítót vegyék őrizetbe, tartsanak náluk házkutatást, és a legközelebbi börtönbe szállítsák be, és az ügyészségnek adják át őket. A letartóztatottakat részben a kecskeméti, részben a kalocsai börtönbe és a helyőrségek fogdáiba zárták be. 180 OSZK412.12. B 1055/1957. ifj. Nagy Sándor pere.