Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

bizonyult." Tekintettel arra, hogy 1848-ban idő hiányában a közigazgatás és a bíráskodás szakmailag megfelelő szétválasztása nem történhetett meg, erre az önkényuralom időszakában kellett sort keríteni. Ferenc József 1849. november 3-án rendelte el Magyarország igazságügyének teljes átszervezését. Ennek értelmében kb. egy év múlva a feudális bíróság laza és bonyolult szervezetéhez képest egy sokkal szakszerűbb, fejlettebb és világosan áttekinthető bírói szervezet alakult ki, amelyhez sokban hasonlított az az állapot, amelyet a magyar országgyűlés 1871-ben hagyott • Á s 35 jova. Az 1848-ban körvonalazott és részben megvalósult új közigazgatási beosztást a cári seregek segítségével győzni tudó uralkodó a törvényes keretek teljes mellőzésével felszámolta. 6 A kiépülő abszolutizmus az évszázadok során törvényes keretek között létrejött magyar királyságot, miként már utaltunk rá, öt koronatartományra osztotta.

37 Az abszolutizmus első éveiben tehát lényegesen nagyobb változásokat hajtottak végre a közigazgatási beosztásokat tekintve mint később a kiegyezés után.

38 Ezek egy része, mint láthattuk, kétségtelenül a racionalizálást szolgálta,

39 de nem voltak tekintettel sem a történelmi hagyományokra, sem pedig a lakosság tényleges érdekeire.

40 Ezek során nemcsak az 1848: 7. tc. alapján az anyaországhoz csatolt Erdélyt választották külön, hanem a Krassó, Temes, Torontál, Bács-Bodrog vármegyék akkori egész területéből és Szerem vármegye iloki és rumai járásaiból külön koronatartományt szerveztek.

41 Ezzel kívánta az uralkodó a szerbek szabad34 A történelmi hagyományok és a különféle kiváltságok túlzott tisztelete eredményezhette azt, hogy az egyes közigazgatási egységek méretei között igen nagyok voltak a különbségek. Az országon belül a legkisebb járás (Pest megye Központi járása) területe csupán 131 négyzetkilométer volt, míg a legnagyobbé (Rahói járás) 1803. Míg az írottkői járás lakosainak száma csupán 8708 fő volt, a Pest megyei Központi járásban 161 000 fő élt. MAGYARY Zoltán, 1942. 274. 35 Ehhez képest visszalépés volt az 1854-ben hozott rendelet, amely a járásokban a járásbíróságokat a szolgabírói hivatalokba olvasztotta be. 36 Az abszolutizmus bevezetésének meghatározó gesztusát a fiatal uralkodó 1851. augusztus 20-án tette meg, amikor eltörölte a miniszteri felelősséget. Bach ekkor még megkísérelte, hogy a nyílt abszolutizmusra való áttérést megakadályozza, de céljával kisebbségben maradt. SASHEGYI Oszkár, 1965. 20-25. 37 A területi változások ismertetése során alapvetően EDELÉNYI-SZABÓ Dénes dr., 1928. munkáját vettük alapul. 38 Az abszolutizmus a politikai akadályok kikapcsolásával kétségtelenül több olyan változást tudott végbevinni a törvényhatóságok területén, amelyekre alkotmányos, illetve parlamentáris viszonyok között csak igen nagy belső harcok után kerülhetett volna sor. Ezeket viszont a közjogi állapotok megváltozása során semmissé nyilvánították. 39 Különösen áll ez Erdély területére, ahol a kiegyezés után is igen komoly átalakuláson ment át a közigazgatási felosztás. 40 Külön gondot jelentett, miként más vonatkozásban már utaltunk is rá, hogy a reformok végrehajtása után a közigazgatás rendkívüli módon megdrágult. Azt a munkát, amit a rendi közigazgatás, igaz kevésbé áttekinthető és szakszerű módon, de az egész országban 7600 tisztviselővel elvégzett, a jóval kisebb területre zsugorított Magyarországon belül csak 18000 rendszeresen fizetett és nyugdíjra is igényt tartó tisztviselő volt képes ellátni. CSIZMADIA Andor, 1976. 90-95. 41 A magyar koronatartományok területének zsugorítása céltudatos osztrák törekvés volt. Ebbe az elképzelésbe illeszkedett a Muraköznek a Horvátországi Várasd megyéhez történő csatolása, miként a Partiumnak Erdélyhez történő kötése is. Ezekkel az átszervezésekkel Ausztria bázisát kívánték megnövelni Magyaroszággal szemben. Mind a Vajdaság, mind a határőrvidék területén a magyarsággal szemben a szerbekre kívántak támaszkodni. GYALAY Mihály, 1985. Bevezető tanulmány.