Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

KEMÉNY JÁNOS Baja város közoktatásügye a tanfelügyelő közigazgatási bizottsághoz intézett jelentéseinek tükrében 1876-1890

A tanulók nemzetiség szerinti adatai a következők: 10/ Az iskolába járók anyanyelv szerinti megoszlásának alakulása 1876-1885 között Tanév Az iskolába járók anyanyelv szerinti megoszlása Tanév magyar német tót szerb bunyevác (horvát) összesen 1876/77 2.147 50 44 194 2.425 1877/78 2.466 74 40 264 2.844 1878/79 1.974 66 43 237 2.620 1879/80 2.117 107 42 112 2.378 1880/81 2.181 121 1 46 252 2.601 1881/82 2.610 49 1 57 228 2.945 1884/85 2.279 120 1 86 303 2.789 Az iskolába járó tanulók túlnyomó többsége magyar anyanyelvű volt, számuk 1876-1885 között 1974-2610 fő között ingadozott. A két érték közti nagy különbség jelzi, hogy az iskolába nem járók többsége közülük került ki. Baja város második legnépesebb nemzetisége a bunyevác (horvát) volt, a bunyevác nemzetiségű tanulók száma 1876-1885 között 1 12-303 fő között váltakozott. A németek száma 49-120, a szerbeké 40-86 fő között alakult. Az 1876/77. tanévi adatsor pontatlan, ugyanis a részadatok összege 2435 és nem 2425, mind az összesen rovatban és az iskolába járók számát tartalmazó egyéb tanfelügyelői adatsorokban. A tanítás eredményessége az adott körülmények között sok kívánnivalót hagyott maga után. Az alkalmatlan, zsúfolt padokban elhelyezett gyermekektől nem lehetett jó eredményeket várni. Figyelmük felkeltése és fegyelmezésük is leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött. A hanyag iskolalátogatás és a zsúfoltság számlájára volt írható az is, hogy a Glück-féle iskolában például 1890-ben Ispánovits Péter tanító osztályában 53 gyermek, az osztálynak több mint a fele az első osztályt ismételte. Gyakran megtörtént, hogy a tanulók 2-3 évig is ugyanabba az osztályba jártak, tanítót cseréltek vagy kiléptek a tankötelesek sorából anélkül, hogy akár az elemi népiskola 3. osztályába is eljutottak volna. A központi római katolikus elemi fiúiskola tanítói 1888-ban elismerték annak a szülői panasznak a jogosságát, hogy a tanulók nyelvtani ismeretei gyengék, olvasási tudásuk hiányos, számtani és földrajzi ismereteik ingadozóak, és az írásuk is sok kívánnivalót hagy maga után. Az oktatás színvonalát jól jellemzi az a tény, hogy az iparostanonc-iskola előkészítő osztályaiban sok tanonc még 1889-ben sem tudott olvasni és írni. Természetesen a fent említetteken kívül más problémák is adódtak. A tanfelügyelő 1878-ban a belvárosi római katolikus fiúiskola egyesített 3-4. osztá-