Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

KEMÉNY JÁNOS Baja város közoktatásügye a tanfelügyelő közigazgatási bizottsághoz intézett jelentéseinek tükrében 1876-1890

6/ Az iskolába járók számának alakulása 1876-1885 között Tanév A tankötelesek közül Iskolábajár összesen Tantermek száma Az egy tanteremre jutó tanulók száma Tanév elemi ismétlő felső nép v. polgári magán közép Iskolábajár összesen Tantermek száma Az egy tanteremre jutó tanulók száma Tanév iskolába jár (fő) Iskolábajár összesen Tantermek száma Az egy tanteremre jutó tanulók száma 1876/77 1.809 274 46 48 248 2.425 36 67 1877/78 1.993 636 32 53 130 2.844 36 79 1878/79 1.648 299 167 58 148 2.320 36 64 1879/80 1.731 271 170 50 156 2.378 38 63 1880/81 1.852 376 134 44 195 2.601 37 70 1881/82 1.998 588 99 31 229 2.945 39 76 1884/85 1.942 596 92 32 127 2.789 40 70 A táblázatból látható, hogy az iskolába járók hogyan oszlottak meg az egyes iskolatípusok között. A legtöbben nyilvánvalóan az elemi népiskolákba jártak. A legnépesebb osztályok az elemi iskolák alsó osztályai voltak, több alkalommal is 100 fő körüli osztálylétszámokat említ a tanfelügyelő az egyes iskolákról szólva. Az iskolába járók számát a tantermek számához viszonyítva 70 fős osztálylétszámot kapunk, ami jól jellemzi a tanfelügyelő által sokszor emlegetett zsúfoltságot, tekintetbe véve, hogy az iskolai tantermek jó része lakószobányi méretű volt, olyannyira, hogy gyakran valóban lakóházak bérelt szobáiban folyt a tanítás. A zsúfoltságon enyhített a sok hiányzás, viszont kedvezőtlenül befolyásolta a tanítás eredményességét. A tankötelesek számára az iskola még 1883-ban sem szeptember l-jén kezdődött, hanem jóval később, és a tavasz beálltával, a mezőgazdasági munkák megindulásával sokan ismét kimaradtak. Az elemi népiskola 5-6. osztályait, a felső leányiskolát és az ismétlőiskolát kevesen látogatták, következménye pedig az lett, hogy a mindennapi tankötelesek sorából kinőtt leányok 1215. életévük közti időt tanulás nélkül töltötték el. A városi tanács az iskolát hanyagul látogató gyermekek szüleit 1888-ban bírságolta meg először, addig a tanfelügyelő ismételt felszólításai ellenére sem alkalmazta az 1868. évi 38. törvény 4. §-ában előírt fokozatos büntetéseket. Amikor pedig büntetett, csak az iskolát hanyagul látogató tanulók szüleit büntette meg, de az iskolába be sem iratkozott tanulót a büntetés szempontjából teljesen figyelmen kívül hagyta. Nemcsak a mulasztók és a mulasztások száma volt ugyanis igen magas, hanem az iskolába egyáltalán nem járóké is.