Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)
KEMÉNY JÁNOS Baja város közoktatásügye a tanfelügyelő közigazgatási bizottsághoz intézett jelentéseinek tükrében 1876-1890
A városi tanács az 1884. április 2-i ülésen feliratot intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, amelyben kifogásolta a közigazgatási bizottság 1883. november 12-i ülésén hozott határozatát. A határozat szerint az iskolai mulasztásokat a városi tanácsnak kéthetenként kell jelentenie, a munkára megbízható szakembert kell alkalmaznia, akit, ha az előírt kötelességét nem teljesítené, pénzbírsággal kell sújtani. Kimondta még a határozat, hogy a mulasztásokért befolyó büntetéspénzeket az illető iskolai hatóságnak kell átadni. A városi tanács a mulasztások kéthetenkénti jelentését nem tartotta kivihetőnek. Igaz, hogy a törvény a kéthetenkénti jelentést írja elő, de ha a törvény végrehajtásánál akadályok merülnek fel, a törvény célját, és nem a betűit kell tekintetbe venni. A városi tanács a tankötelesek iskolába járását ellenőrzi, ennek eredményéről a tanfelügyelő éppúgy meggyőződhet a negyedéves jelentésekből, mint az igényelt kéthetenkéntiekből. A városi tanács nem tartotta elfogadhatónak a közigazgatási bizottság határozatában megfogalmazott gyors ellenőrzés szükségességét, mert 1883-ig valóban lehettek a hanyag iskolalátogatás miatt jogos panaszok, mert addig a lakosságot szoktatni kellett a gyermekek rendes iskolába járatásához, de 1883 óta a helyzet lényegesen javult. Most már csak olyan esetek merülnek fel, amelyeket a hatóság a szülők szegénysége és egyéb körülményei miatt befolyásolni nem tud. Mindezek figyelembe vételével a városi tanács arra kérte a minisztériumot, utasítsa a tanfelügyelői hivatalt, hogy ne kívánjon lehetetlent a tanácstól. A mulasztási bírságpénzek rendeltetéséről is másként vélekedett a városi tanács, mint a közigazgatási bizottság. Véleményét a következőkkel indokolta: Baján 5 hitfelekezet van: a római katolikus, a görögkeleti, a helvét, az ágostai evangélikus és az izraelita. A római katolikus hitfelekezct nem járul hozzá az iskolai szükségletek fedezéséhez, ezeket teljes egészében a városi pénztár fizeti. Az iskolai épületek is a város tulajdonát képezik, ezért a tandíjak és a pénzbírságok is a városi pénztárba folynak be. A helyzet a görögkeleti hitfelelkezetnél is hasonló, annak teljes szükségletét is a városi pénztár fedezi. Az ágostai és a helvét evangélikusok rendelkeznek saját iskolai helyiséggel, a város csak a tanítók évi fizetésével és a fűtéshez szükséges tűzifával járul hozzá az iskolák fenntartásához. Ezen felül még a szegény gyermekek ruházatára, könyveik és íróeszközeik beszerzésére a Népnevelési Bizottság által megállapítani szokott pénzösszeggel segélyezi őket a város. A tandíjat, amelyet az iskolai felszerelésre fordítanak, ők maguk szedik be. Az izraelita hitközségnek szintén saját iskolai helyisége van, és ezt maga látja el minden szükségessel. A várostól csak nem régóta kap 80 ft segélyt, amit a szegény gyermekek segélyezésére fordítanak. A tandíjakat a hitközség maga állapítja meg és szedi be. Iskolamulasztás miatt onnan még panasz nem fordult elő. Ha tehát a tanfelügyelő javaslatára a közigazgatási bizottság ragaszkodik a törvény betűjéhez, azaz a pénzbüntetésekből befolyó pénzeket minden hitfelekezetnek átadni rendeli, az azzal a következménnyel fog járni, hogy a város olyan kiadásokat, amelyeket eddig vállalt, a jövőben meg fog tagadni. 174 174 Uo. VII/7 - 3135/1884. Kig. - alapszám: 125/1884.
