Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

150 kilóméternyi hosszúságú "szigetet" fogott körül. Medrét minden bizonnyal éppúgy változtatta, mint több más ér és mellékág.

69 Tehát ez a vidék igen sokban hasonlított a Duna jobb partjának földrajzi adottságaihoz, és akár azt is mondhatjuk, hogy a folyam nem szétválasztotta, hanem összekötötte a két parton kialakult hasonló tájegységet. A Sárközt határoló Homokhátság földrajzi adottsága, vízellátása merőben más jellegű volt. Ezen a tájegységen belül a lefolyástalan állóvizek lettek a táj jellegét meghatározó tényezők. A honfoglalást követő évszázadokban Fejér megye és a vele szemben lévő Duna bal partján lévő terület csak földrajzi szempontból volt hasonló. Múltjuk igen sokban eltért. E tekintetben a meghatározó az volt, hogy a több évszázados civilizáció elemeit, nyomait őrző Pannóniával szemben emitt a barbár népek nem sok hasznosíthatót hagytak maguk után. A nagyobbrészt lakott Dunántúllal szemben a magyarság e tájon jórészt lakatlan vidékeket vett birtokba. Az kétségtelennek látszik, hogy a fejedelmi törzs nemzetségei a honfoglalást követően nemcsak a Csepel szigetet, hanem az attól dél felé húzódó sávot is megszállták. Taksony, Tass, Solt, Fájsz települések nevei egyértelművé teszik ezt. Kevésbé egyértelmű viszont, hogy e vidék igazgatása hogyan alakult, tehát a későbbi Solt szék kezdettől fogva része volt-e az elsők között megszervezett Fejér megyének, vagy csak később terjesztette ki az hatását és jogkörét a Duna másik partjára is.'° Az viszont elvitathatatlan, hogy e királyi vár szabad csoportjai részéről igen korán erőteljes expanzió nyilvánult meg keleti irányba. Ennek során e várnépek a Dunát, mint az egykori Fejér vármegye keleti határát átlépve ingatlanokat szereztek a folyó bal partján is. így lett Fehérváré többek között Szántó, a későbbi Kiskunlacháza, a Duna mellett Harta, Ordas, Purgat, amelyet később Kecelként ismerünk. A fejedelmi megye hatóköre azonban ennél jóval távolabbra is kiterjedt, hisz a későbbi Alsóés Felsőmonostorpuszta területén lévő Pálmonostorát és Pétermonostorát is Fejér megye részének mondják okleveleink.'

1 Solt-széket írott emlékeink első alkalommal 1325-ben említik, amikor Szalkot mint Fejér megyében és Solt-székben lévő települést rögzítik. A I

9 GYÖRFFY György, 11.321-323. 0 GYÖRFFY György véleménye szerint már kezdet kezdetén Fejér megye része volt a Solt szék, amit azzal indokol, hogy Fejérvár mellett Kalocsa volt az Árpádok egyik központja. 1987. I. 209., ill. II. 325. Ezzel szemben KRISTÓ Gyula úgy véli, hogy az 1000 körül megalapított Fejér megye eredetileg kizárólag a Dunántúlon feküdt. Álláspontját azzal igazolja, hogy 1009-ben Kalocsa kétségtelenül egyházi központ volt, és ebben az évben Szent István Fejér megyét a veszprémi püspök egyházi irányítása alá helyezte. Kizárt, tehát, hogy a Dunától keletre lévő kalocsai egyházmegye hatókörét sértette volna. Ezt támasztja alá az is, hogy az 1210-től adatolható fehérvári főesperesség területe nem terjedt túl a Dunán. Ennek alapján állítja, hogy a későbbi Solt széknek eredetileg Fejér megyéhez nem volt köze. KRISTÓ Gyula, 1988. 140-144. 1 KRISTÓ Gyula, 1988. 245-24G.