Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

összefonódott Szerémség és a Bacsói bánság sorsával. Nem véletlen, hogy a XIV. század végétói igen gyakran a két megye ispánja egyben macsói bán is volt, akinek egyik legtöbb feladata a török elleni harcok szervezése lett. Amilyen mértékben vált gyakoribbá a seregek járása, annál feltűnőbb lett a polgári lakosság ritkulása és ennek nyomán a pusztásodás. Az elnéptelenedő településeken pedig nem ritkán a Balkánról menekülő szerb családok települtek meg. Zsigmond már 1402-ben egyezséget kötött István szerb despotával, amelynek értelmében Brankovics György számos birtokot nyert hazánkban. Ezek közé tartozott a becsei vár és környéke is. II. Ulászló uralkodása idején a szerbek betelepülése még inkább felgyorsult. A Titel környékén élő szerbek már a Dózsa féle felkelés során is számottevő szerepet játszottak a paraszti sereg támogatásával. Betelepedők száma Mohácsot megelőző évtizedben még jobban megnőtt. A török veszély növekedése miatt ezek a megyék egyre inkább az ország figyelmének a középpontjába kerültek. 1518-ban, majd 1519-ben is a király az országgyűlést Bács várába hívta össze, amely eseményeket seregszemlével is össze kívánták kötni. Ezeket az országgyűléseket is a középnemesség és a főnemesség elkeseredett pártharca jellemezte, melyből a helybeliek is kivették részüket. Nándorfehérvár eleste után e két megye közvetlenül is határos lett a török birodalommal, és lakosai folyamatosan bekapcsolódtak az élet-halál küzdelembe.

42 Már a XV. század elejétől ez a vidék ha nem is közvetlenül a török martalócoktól rettegett, de mindenképpen el kellett hogy szenvedje a hadak járását. Ezek elől pedig a helyi lakosság, ha tehette ismételten elmenekült. Éppen ezért távolról sem könnyű a Mohács előtti lakott települések számát még megközelítő pontossággal is megadni, mivel ezekből az évtizedekből még igen kevés összeírás maradt fenn. Csak egyegy felsorolás alapján tudunk igen hézagos képet formálni. Ilyen támpont pl. az a kárjegyzék, amelyet az 1514-es parasztfelkelés megtorlása során Tolna is benyújtott a nemeseit ért károk miatt. Ebben megnevezték a Baja környéki falvakat is, amelyeknek jobbágyi sorban lévő lakosaitól követelték a kártérítést. A felsorolásban az alábbi települések találhatók: Monostor, Gara, Arany, Vajas, Tóti, Patala, Katymár, Borsod, Pongrác, Szentgyörgy, Mátyusháza, Báta, Szeremlyén és Baja.

43 Egy 1522-ből származó dézsmalajstrom nemcsak a két megye településeinek sorát örökítette meg, hanem az ott élők gabona tizedének mennyiségét is rögzítette.

44 42 DUDÁS Gyula, 1896. I. 213-225. 43 Az itt felsorolt 14 mezővároson és falun túlmenően e szűkebb térségben 1469- és 1470-ben még az alábbi települések neve tűnik fel: Baracska, Kajánd, Vajas, Lak, Szembecs, Bácskuta, Timak, Majsa, Bezdeleg, Mezőlak, Geth, Vízlak és Lajmér. Elképzelhető, hogy ezek közül egy-egy már nem volt lakott terület. SZEGFŰ László, 1989. 130-137. 41 Ebből az időszakból hasonló nyilvántartás alig maradt fenn, ami forrásértékét tovább növeli. Ebben az évben Bács megyének 8, Bodrog megyének 5 és Csongrád megyének 6 dézsmakerületébe küldtek ki decimátorokat. Sajnos a feljegyzések nem maradtak fenn