Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

az lehetett, hogy földrajzilag közelebb esett a királyi székhelyhez, illetve Kalocsához, az érsekséghez. Bodrog egyébként az elsó' évszázadokban is királynői' birtok volt, és amikor e területen a nemesi megye létrejött, a királynők befolyása továbbra is számottevő maradt. Még az Anjou-korban is élvezte a királynő az egykori várbirtok jövedelmeit, sőt Erzsébet királyné, Nagy Lajos anyja a vármegye főispánját, alispánját és szolgabíráit is a saját familiárisai, tisztviselői közül nevezte ki, általuk bíráskodott, velük végeztette a közigazgatást, így számottevően befolyásolta a nemesi vármegye munkáját. Még 1381-ben is a vármegye alispánja és szolgabírái Erzsébet királynéhoz intézték jelentésüket. Kétségtelen viszont, hogy ezek az állapotok Lajos halála után felszámolódtak. A nemesi vármegye gyűléseit általában Bodrogban tartotta, de több alkalommal Hajszentlőrinc is helyet adott e fontos összejövetelnek. Okleveleink kitételei szerint is Chente mellett e két hely volt a megye legfejlettebb települése. így 1337: "in villa Bodrog", 1343: "apud civitatem Bodrog", 1360: "in Bodrog", 1364, 1368, 1391: "apud civitatem Bodrog" megjelölés található. Itt keletkeztek az első alispáni kiadmányok is. PL 1399, 1404, 1406, 1407: "possessio Bodrog", 1408: "oppidum Bodrog", 1411: "villa Bodrog" lelhető fel. Érdemes felfigyelni arra, hogy a XIV-XV. századi feljegyzések bár a település különféle rangjára utalnak, egyetlen alkalommal sem mondják Bodrogot castrum-nak, várnak. Ennek alapján akár arra is gondolhatunk, hogy a köznemesség nem a katonai létesítményt, hanem a polgárvárost vette igénybe összejövetelei során. Bodrog még a XVI. század elején is jelentős település lehetett. Erre utal az is, hogy az 1522. évi tizedjegyzékben 148 háztartással lelhető fel.

38 A település még a hódoltság első évtizedeit is minden bizonnyal átvészelte, bár az 1554-es és az 1570-es defterekben nem történik rá utalás, de 1590-ben még 14 adózót vettek itt nyilvántartásba. Később nyoma veszett, bár egy-egy térképen még jelölték. Hajszentlőrincen 1396-, 1401-, 1402-, 1474- és 1517-ben került sor okmányok megfogalmazására, ami egyértelműen jelzi, hogy a nemesi vármegye nem tartotta szükségesnek, hogy gyűlései megtartásakor az egykori királyi birtokok központjához ragaszkodjon.

39 A tatárjárás előtti évtizedekből Bodrog megyén belül 52 falu nevét ismerjük, közülük nemegy népes település volt. Az ország nagyobb részét érintő pusztítás ezen a tájon rendkívül súlyos volt. Arányait érzékelteti, hogy a falvak fele teljesen elpusztult. A következő évtizedekben 26 falu neve ismét fellelhető ugyan, de ezek vesztesége is rendkívül nagyok lehettek. Igen sokat mondó tény, hogy a 26 település közül 17 a Vajas vidékére, tehát a vizes-mocsaras területre esik, ahol a megmaradás esélye valamivel nagyobb volt mint a szárazabb, a természet által kevésbé védett területeken. Még a Tisza parti rész is viszonylag gyorsan benépesült, SZABÓ István, 1954. 59-60. IVÁNYI István, 1889-1907. I. ,33-40.