Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

történetéhez: lényege az, hogy mivel Karácsony nem számolt el Lónyaival a harmincadok bevételéről, az 1710. október 25-én elfogatta őt, amire egyébként a kettejük közti szerződés is jogot adott. Szabadságát valószínűleg csak Munkács kapitulációja, 1711. június 24. után nyerte vissza.

201 Persze, neki is volt panaszkodni valója, mivel a fejedelem és Bercsényi, majd Károlyi is, túl sok kereskedőnek adott harmincadmentességet, pedig a bérleti szerződés szerint ez csak az ország részére vásárolt abára és az érte kivitt rézre vonatkozott. Két temesvári török kereskedő, Szalizaim és Muiko, éppen emiatt panaszkodott Kecskemétről 1709. július 4-én. A kapott rezet ugyanis Karácsony embere megharmincadolta, vagyis: nem akceptálta a mentességre való engedélyt.

202 Karácsony szót is emelt az engedély kiadása miatt Bercsényi előtt. Egyéb követelései is voltak, pl. az az 1002 rénes forint, amivel 1710 májusában Bottyán János özvegye tartozott mint férje marhakereskedése után járó elmaradt hamincaddal.

203 A kecskeméti görög kolónia és kereskedők, valamint a város között éppen az egymásrautaltság következtében lényegében zavartalan kapcsolat volt. Karácsony Sándor azonban a kíméletlen harmincadolás miatt konfliktusba keveredett a várossal is. 1708-ban Kecskemét panasszal fordult a vármegyéhez: „Jól constál Nagy ságtok s Kegyelmetek előtt, már sok üdó'tül fogva mind az sok postirungbéli militia miatt, mind kiváltképpen az rác ellenségnek torkában való helyheztettetésünkhöz képest való nagy nyomorúságunk exurgál abból, melyet naponként szegény romlott Varasunkon mostan actu elkövet Görög Arendator Karácsony Sándor..." Minthogy „már eöt esztendőktűi fogva semmi szántást és takarást az ellenség miatt nem tehetvén, életünket sem táplálhatnók, ha az felsőbb szomszédságbeliek magokat jobban eoconomizálhatván, kik borért, kik más egyéb szükségre nézve mind életünkre, s mind a militia intertentiojára nézve való jókat vagy eladni, vagy borainkért cserélni nem hordottak volna. De már említet Arendator kevánván minden szekértől 4 máriás garasokat, vagyis minden forint után 10 pénzeket, annyira désistait az szegénység, hogy már nem is mernek jőni hozzánk". Amikor ezt szóvá tették neki, ezt felelte: „Intettetvén illy rendeletlenségéről böcsülletesen, publice, piac hallatára el meri kiáltani: hogy sem Felséges Fejedelem, sem Bíró, sem Tanács 201 További sorsuk, vitájuk, Lónyai meggyilkolása már nem tartozik Kecskemét történetéhez. Minderre: BÁNKÚTI Imre, 1980. 10-11. Karácsony 1713 utáni sorsát nem ismerem. 202 BÁNKÚTI Imre, 1992-1994.11.141. 203 AR IX. 757. - Eger, 1709. febr. 23. Karácsony Sándor beadványa Bercsényihez a sok engedélyezett harmincadmentes kivitel miatt. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. I. 284-285. Bercsényi külön pátensben parancsolta meg, hogy harmincadmentességet csak az a 15000 vég aba élvez, amit ó' vásárolt az ország szükségére Alboér Mózestól. Minden más abaszállítmány és árucikk után meg kell fizetni a harmincadot Karácsony részére. Pazdics, 1710.jún. 5. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. II. 169-170.