Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

csődben vergődő kuruc állam a bérletért évente 48000 forintot kapott, viszont átengedte a harmincadszedés jogát és lehetőségét a bérlőknek. Karácsony Sándornak kétszeresen is érdeke volt ez. Először is: saját abaés egyéb szállítmányait harmincadmentesen szállíthatta. Másodszor: annyi harmincadot szedett, amennyit akart. Márpedig nemcsak a bérleti díjat akarta visszakapni, hanem annak többszörösét is, hogy tőkéjét növelje. Bizony, ez szabályos uzsorakölcsön volt a bérlők részéről, viszont teljesen megfelelt a nyugat-európai országokban is fennálló gyakorlatnak. A kuruc állam is teljesen ki volt szolgáltatva, a Consilium Oeconomicum a gyakori panaszok ellen legfeljebb látszatintézkedéseket tehetett. Karácsony Sándor is nyilván ezek miatt keveredett többször is konfliktusba az állammal és magával Kecskemét városával is. A szövetkezett rendek egri gyűlésén 1708. május 31-én mintegy 50-60 féle, az országban (és Kecskeméten is)

190 forgalomban lévő arany- és ezüstpénz árfolyamát felemelték, a rézpénz elfogadását kötelezővé tették. A rendelkezés célja hivatalosan a rézpénz forgalmának védelme volt, méginkább az a remény, hogy a terményekben kivetett adót a felemelt értékű pénzzel szívesebben megváltják.

191 Rákóczi ugyanis a sziléziai hadjáratra készülődött s a hadsereg felszerelésére sürgősen pénzre volt szüksége. A gazdasági élet azonban nem vett tudomást a voluntarista elképzelésekről, s ráadásul a trencséni csatavesztés a rézpénzt végleg elértéktelenítette.

192 Pest-Pilis-Solt vármegye 1708. augusztus 8-án fejedelmi utasításra vizsgálatot folytatott a rézpénz forgalmáról és a nemesfémpénzek felemelt értéken való váltásáról. A főszereplő Karácsony Sándor volt, aki több tanú szerint kijelentette, hogy sem a polturát, sem a fehérpénzt nem fogadja el „az elevált valorban". Három évi magyaroszági tartózkodása alatt nemcsak vagyona, de magabiztossága is meglehetősen megnőtt. Egy másik tanú ugyanis a harmincadbérlő saját szájából hallotta: „olybá tartom az magyar uraknak végezéseket, mint valami könnyű dolgot, csak aranyam s tallérom légyen". „Sok országokban jártam, de soha oly kevély urakat, mint ezek a magyarok, nem láttam, csak nyalkaság kell nekiek". „Mit értenek azon a magyar urak, kissebbik ujammal elfordítom végezéseket". Azonkívül - hogy egy kis pikantériával is szolgáljunk azzal is dicsekedett, hogy „az kurvákra 867 f!?] aranyakat költött, 190 A korabeli pénzviszonyokra alapvető: IVÁNYOS1-SZABÓ Tibor, 1985. 9-146. 191 BOROSY András, 1987. 167-170. A konföderáció állama ekkor már pénzügyi csődbe jutott, erre a meglehetősen voluntarista jellegű rendelkezésre valószínűleg Bulyovszky Dániel és Spáczay Gábor, a Consilium Oeconomicum tanácsosainak javaslatára került sor. KÖPECZI és R. VÁRKONYI, 1973. II. 289-297. 192 A sárospataki országgyűlés 3. törvénycikke a rendeletet visszavonta és a rézpénz forgalmát végleg megszüntette. BOROSY András, 1987. 197.