Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

felétől egyre nagyobb számmal jöttek Magyarországra kereskedő török alattvalók. Köztük többségben voltak a nem mohamedán vallásúak: görögök, macedónok, arnótok (albánok), thesszalonikiak, zsidók, rácok, bosnyákok stb. Míg a görögkeleti vallású görögök és rácok közül sokan meg is telepedtek Magyarországon, a mohamedán vallásúaknál erre nincs példa. A „görög" elnevezés összefoglaló megjelölés volt, mert nemcsak görögöket, macedónokat, hanem más, de görögül rendszerint beszélő népcsoportokat is értettek rajta (cincár stb.) Az újabb kutatások tisztázták mind etnikai összetételüket, mind pedig származási és kibocsátási helyeiket.

178 Bennünket természetesen elsősorban kecskeméti tevékenységük érdekel, amely a várost a háború alatt a Balkánnal tartott külkereskedelem fontos átmenő pontjává tette. A magyarországi török hatalom összeomlása új helyzetet teremtett: az Alföld most már „külföld" lett számukra. Tevékenységüket a karlócai béke (1699. január 26.) 14. pontja szabályozta, amely kölcsönösen biztosította a szabad kereskedés lehetőségét.

179 A kuruc függetlenségi háború alatt mindkét szembenálló fél természetesen saját jól felfogott érdekében - egyaránt jó viszonyt igyekezett fenntartani a portával, és a karlócai békét mind a felkelők, mind a császáriak érvényesnek tekintették. Rákóczinak érdeke volt, hogy maga mögött tudja a porta jóindulatú, a francia diplomácia által befolyásolt támogatását, ami többek között a hadsereg ellátásában nélkülözhetetlen abaposztó beszerzését tette lehetővé a számára. A bécsi udvar pedig attól tartott, hogy a porta, kihasználva a monarchia nyugati lekötöttségét, háborút indít a nemrég elvesztett területek visszaszerzésére, hiszen a francia diplomácia folyton erre ösztönözte a szultánt. Ezzel Rákóczi természetesen nem értett egyet, mert ez az ország katasztrófáját jelentette volna.

180 így érthető, hogy a császáriak, bár Aradon, Szegeden, Péterváradon, Eszéken őrségük állomásozott, átengedték Magyarország felé és felől a „török" kereskedőket, nehogy okot adjanak a béke felbontására. Sőt, ha a déli határszélek különösen rossz közbiztonsági viszonyok közepette „török" kereskedőt valamilyen kár ért, mind a császáriak, mind a kurucok igyekeztek elégtételt adni. Amikor 1707. április 3-án a rácok megrohanták és feldúlták Kecskemétet s 52 törökországi kereskedőt is megöltek és kifosztottak, Rákóczi azonnal vizsgálatot rendelt el az 1975/c. 84. sköv. 178 PETRI Edit 1975. 17-78. Benne a vonatkozó teljes szakirodalommal. - Külön köszönetet mondok a szerzőnek, mert hozzájárult a témáról írt és megvédett kandidátusi diszszertációja kéziratának felhasználásához. - BANKÚTI Imre, 1975. 79-102. 179 KATONA Stephanus, 1805. 119-120. - ECKHART Ferenc, 1918. 365-391. 180 BENDA Kálmán, 1962. 189-209.