Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

KEMÉNY JÁNOS A bajai Rudnay-művésztelep története 1945-1953

tisztelete, az egymáson segíteni akarás és jóindulat kapcsolja össze. Nagy tapasztalásom mondatja velem ezt. Nagybányát is, H.m. Vásárhelyt is ez mállasztotta szét. Elég szomorú, s következményeiben végzetes volt, pedig a világ semmit sem tudott róla. Okuljanak a múlt hibáin, mert tudnunk kell, hihetetlen semmiségeken kezdődik, észre sem lehet venni, csak mikor robban, s akkor már késő. Az áldozat pedig mindig a művészet, a magyar művészet. Ezt a tragédiát nem szabad megengedni, ennek a legfőbb előidézője a hiúság, az irigység. Ennek a két bestiának pedig parancsolni kell. Ha szükséges teljes keménységgel, mert az utat, ami a művészet célját jelzi, tönkreteszi, ezt pedig megengedni nem lehet."

157 Rudnay mester intelmei, mint azt Kun István visszaemlékezése

158 is bizonyítja, hiábavalónak bizonyultak. A munkában és a mindennapi életben egyaránt szoros összezártság, a műterem és az alkotás egyéb feltételeinek hiánya, a szüntelen anyagi gondok és végül az egyre nyomasztóbb politikai légkör megterhelték a viszonyukat, és fokozatosan a felborulás irányába hatottak. Rudnay Gyula 1953-ban visszaköltözött Budapestre. Mestere távozása után P. Bak János 1953 augusztusában Szolnokra költözött. Ezek a változások végleg megpecsételték a művésztelep sorsát. Létezése, működése mégsem volt hiábavaló, hiszen a művésztelep fennállása alatt születtek eredmények, amit kiállítások egész sora bizonyít. A Rudnay Képzőművészeti Szabadakadémia és a belőle lett Szabadiskola tehetséges fiatalok egész sorát indította el a művészi pályán. Néhány név közülük: Fejes István, Szurcsik János, Szurcsikné Sárkány Anna, Mözsi-Szabó István, Nóvák Lajos, Osváth Mária, Kóthay Ernő, Cs. Nagy András, Udvardy Erzsébet, Weintráger Adolf. A képzőművészeti előadások, kiállítások pedig jelentősen hozzájárultak a bajai közönség művészet iránti érdeklődése felkeltéséhez és ízlésének fejlesztéséhez. 157 GERGELY-KŐHEGYI: i.m. 261-262. 5. sz. levél 158 Kun István visszaemlékezése. 32.