Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)
KEMÉNY JÁNOS A bajai Rudnay-művésztelep története 1945-1953
ber 29-én tartott vitán a szocialista realizmust kérték számon a jelenlévő művészek. Rudnay Gyula Falusi táj kocsival című képéről Toroczkai Oszwald 124 a következő értékelést adta: Rudnay az, aki volt. Ez a régi Rudnay és itt a maga részéről nem lát semmiféle haladást a szocialista realizmus felé. Egy „művészet a művészetért" kép, ami nagyon szép, finom, hangulatos, de nem a ma világát adja, hanem az elmúlt korszakot, amelyen már túl vagyunk tájképileg és meglátásban is. Hozzátette, hogy a Szabad Művészet egyik számában orosz fordításból olvasta a tájképről, hogy mi is tulajdonképpen a különbség a szocialista realista és a régi tájkép között. A szocialista realista tájkép festője elmélyed a tájban, a táj lelkületében és a legkisebb motívumot is felhasználja, hogy azt adja, amit a táj ad, magának a tájnak a lényegét, a jellemét. Rudnay azonban önmagát adja ezzel a tájképpel. Itt nem a táj a lényeg, hanem maga Rudnay, maga a festő. Ez a különbség a régi és az új tájképek között. 125 P. Bak János Epítőmunkás című alkotásához hasonló szellemben szóltak hozzá a résztvevők. Biai Főglein István: 126 Ez az a kép, ahol a festő a háttérbe odafestett elég laza és indokolatlan épületállványzattal a különben elég felületesen megfestett stúdiumot szocialista realista művé vélte változtatni. Ez tulajdonképpen tanulmány, és mint tanulmány nem elég jó. Nem lett kihasználva a lehetőség. Nem lett megfelelő annak a célnak, aminek kellett volna. Rengeteg formalista csökevény van benne. Nem is érdemes erről sokat beszélni. Kezdetleges. 124 Toroczkay Oszvald (Brassó, 1884. július 20. - Budapest, 1951. október 27.): festő. A Képzó'művészeti Fó'iskolán 1902-1906 között tanult. 1908-tól Hollósy Simon tanítványa volt Münchenben, 1918-ig minden nyarat a mester mellett töltött Técsó'n, Máramarosszigeten, Gyalun. Később is hű maradt mestere stílusához. A Műcsarnokban 1909-tól állított ki. Debrecenben élt, ahol festőiskolát is nyitott. 1945 után a Magyar Képzőművészek Szabad Szakszervezetének vidéki titkára, majd a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének elnökségi tagja volt. Több művét őrzi a debreceni Déri Múzeum. 125 Népműv. Min. III. o. ir. 53. d. 1715-16/1950. 261. 126 Biai-Főglein István (Besztercebánya, 1905. - Budapest, 1974.): festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1924-1929 között Vaszary János és Csók István tanítványa volt. 19291931-ben párizsi ösztöndíjas, később olasz, holland és francia tanulmányutakat tett. Nyarait gyakran Kisorosziban töltötte. 1926 óta számos budapesti tárlata nyílt. Gyűjteményes kiállítása volt 1928, 1930, 1931, 1933-ban az Ernst Múzeumban, 1937ben és 1941-ben a Tamás Galériában, 1954-ben ismét az Ernst Múzeumban, 1959-ben a Csók Galériában, a Derkovits Teremben pedig 1965-ben és Pécsett 1973-ban. Szerepelt az 1938-as Velencei Biennalen. Emlékkiállítását 1975-ben a Nemzeti Galériában, 1977-ben Szekszárdon rendezték meg. Főleg tájképeket, arcképeket, állatkerti, cirkuszi jeleneteket festett impresszionisztikus modorban. Több műve van a Magyar Nemzeti Galériában. - írod.: GESZTI László: Biai-Főglein István illusztrációi. Művészet, 1968. 10. sz.