Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

TÓTH ÁGNES Adatok az 1946-os magyarországi délszláv összeírás történetéhez

Az 1946. márciusában a "Délszláv nemzetiségű magyar állampolgárok kulturális és egyéb jogainak hatékonyabb biztosítása érdekében" végrehajtott magyarországi összeírás nem érte el célját. A magyar kormány részint külpolitikai nyomásra - a SZEB mellett működő' jugoszláv katonai misszió szorgalmazására -, részint a hazai délszláv kisebbségek vezetőinek követelésére döntött az összeírás megtartása mellett. Azt remélve, hogy az összeírás révén, egy minden eddiginél reálisabb kép bontakozik majd ki a magyarországi délszlávok számát, területi elhelyezkedését illetően, s ezzel hatékonyan visszaverhetők, illetve kezelhetők mind a hazai, mind a külföldi túlzó követelések. Bár az ország teljes területére vonatkozó adatsorok nem állnak rendelkezésünkre, annyi a töredékes dokumentumok alapján is megállapítható, hogy az 1946-os összeírás révén sem a kormányzat, sem a kisebbségek vezetői nem nyertek naprakészebb, reálisabb adatokat az 1941-es népszámlálás során fölvetteknél. Minden olyan elvi, és gyakorlati aggály, amit a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai a tervezett összeírással kapcsolatban megfogalmaztak, beigazolódott. A nemzetiségi összeírásnak egy teljeskörú népszámlálástól elkülönítve való megtartása, ráadásul akkor, amikor a hazai német lakosság kitelepítése - az anyanyelvi, és nemzetiségi - adatok alapján éppen megkezdődött, teljes joggal váltotta ki az érintettek bizalmatlanságát. Ebben a helyzetben bizonyosra vehető, hogy - a jugoszláv misszió tagjainak vádjaival ellentétben - sem a helyi közigazgatási tisztségviselők, sem a kormány nyomására, propagandájára nem volt ahhoz szükség, hogy az érintettek minél kisebb köre vallja magát valamely délszláv nemzetiséghez tartozónak. így nem érte el a nemzetiségi iskoláztatás kapcsán neki szánt szerepet sem, hiszen ez alapján továbbra sem volt megállapítható - miután a rendelet a nemzetiségi bevallást vette alapul - az anyanyelvi oktatást joggal követelők köre. Ezért is javasolta a vegyesbizottság, hogy a nemzetiségi iskolába történő beiratásnak, ne a nemzetiség, hanem az anyanyelv megvallása legyen a feltétele. Az összeírás megtartása fölösleges munkát adott a közigazgatásban dolgozóknak, és újabb feszültségeket hozott felszínre a helyi társadalom körében. Bebizonyította azt is, hogy a nemzetiségi konfliktusok nem oldhatók meg pusztán a számok tükrében, s a kormányzatnak nem csupán a jog eszközeivel kell pl. az anyanyelvi oktatás lehetőségét megteremteni, de gyakorlati megvalósulását is biztosítania kell.