Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

TÓTH ÁGNES Adatok az 1946-os magyarországi délszláv összeírás történetéhez

Az anyanyelvi oktatás terén felmerült hiányosságok rendezése, a jogos nemzetiségi igények mielőbbi kielégítése érdekében a kormány gyorsan és határozottan reagált. Az 1946. január 15-én közzétett 330/1946. M.E. sz. rendelet kimondta: "A nemzetiséghez tartozó tanúlókat anyanyelven folyó oktatásban kell részesíteni. Az anyanyelvi oktatást állami iskolák létesítésével és fenntartásával, illetőleg államsegély nyújtásával kell biztosítani."

23 A miniszterelnöki rendelet végrehajtási utasításának előkészítésére, egy a VKM által irányított tárcaközi bizottságot hoztak létre, amelynek munkájába bevonták a Szlávok Antifasiszta Frontjának képviselőjét is. A különböző vélemények, követelések hatására többszöri módosításon átesett rendelettervezetet 1946. február közepén fogadták el. A néhány nap múlva - február 20-án — közzétett rendelet szerint, azokban a községekben, ahol legalább tizenöt egy nemzetiséghez tartozó tanköteles volt, a tanfelügyelő a nemzetiségi iskolákba beiratást rendelt el. A rendelet megjelenését követően megtartott beiratások már az adott iskolai évre vonatkoztak, tehát lehetőség nyílt az évközi változtatásra. A későbbiekben a nemzetiségi beiratásokat a tanévi rendes beiskoláztatáskor - ún. ellenőrző bizottság előtt - kellett megtartani. Amennyiben egy településen a beíratott nemzetiségi tanulók száma a tizenöt főt nem érte el, úgy számukra körzeti nemzetiségi népiskolákat kellett létrehozni. Amennyiben az anyanyelvi oktatás biztosítását a körzeti iskolákkal sem lehetett megoldani, úgy a szülőknek lehetősége nyílt "nyílvánjogú társulati" népiskola létesítésére.

24 nélkülözve fogalmazott: "Hercegszántón a házak falán a bizottság ilyen feliratokat látott: Le a vadrácokkal!". Több községből, főként a jugoszláv hadseregből leszereltek, illetve volt partizánok panasza, hogy a magyar rendőrség állandó zaklatásának házkutatások, verés, megfélemlítés - vannak kitéve. De sérelmezték azt is, hogy a Jugoszláviából megszökött németek között lisztet osztottak szét, míg a falu lakói nem kaptak. "A bizottság előtt - szól a Tanjug közleménye - az elnyomatás és erőszak esetei sorakoztak fel. A népnek most alkalma kínálkozott, hogy őszintén és félelem nélkül előadhassa mindazokat a szenvedéseket és kínzásokat, melyeknek ki van téve. A panaszokat mind felsorolták. Sokkal több van belólük, mint amennyi elegendő lenne arra, hogy világos képet nyerjünk arról a 'demokratikus bánásmódról', amelyben a szomszédos Magyarországon élő jugoszláv lakosság részesül." - MOL Küm. Békeelőkészítő oszt. ir. IV./115. 23 Magyar Közlöny, 1946. január 15. /12. sz./ 7. 24 A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1200/1946. VKM. sz. rendelete. In.: Magyar Közlöny, 1946. február 20. /42. sz./ 4-6. Érdekes, hogy sem a miniszterelnöki rendelet, sem a végrehajtási utasítás ugyan nem tesz különbséget az egyes nemzetiségek között, ugyanakkor a tanfelügyelők az iskolafenntartóknak küldött utasításukban leszögezték, hogy az a német nemzetiségre "természetszerűleg" nem vonatkozik.