Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

MERK ZSUZSA Adatok Budanovich Lajos püspök tevékenységéhez a Délvidék Magyarországhoz kerülésének időszakában (1941-1944)

zatot a püspök úr nem volna hajlandó megadni, Szabadkáról való távozását ne segítsem elő. Ennek az utasításnak tudomásul vétele után haladéktalanul Szilberekre autóztam, ahonnan a kegyetlenül rossz utak és felrobbantott hidak miatt csak a késő délutáni órákban érkeztem vissza dr. Aczél Gyulával Szabadkára. Budanovich püspök úr előttem átadta Aczél Gyulának vicarius generalisi kinevezését, nekem pedig ennek másodpéldányát. Ezt átolvasva kénytelen voltam azonnal kijelenteni, hogy ez a kinevezés nem felel meg a nuncius levelében kifejezett óhajnak, tudniillik dr. Aczél megbízása kifejezetten csak absente ordinario,

25 tehát Budanovich távolléte idejére szólt, az ő Bácskában való tartózkodása idején azonban semmiféle joghatóságot nem gyakorolhat akkor, ha az Ordinarius egyházmegyéjében tartózkodik. Erre a Codexet felütve sikerült meggyőzni őt állítása tarthatatlanságáról, mire ő kijelentette, hogy nem bánja, ha dr. Aczél Gyula tárgyal is a magyar hatóságokkal, azonban ő nem fogja tudni garantálni, hogy vicariusa tárgyalásainak eredményeit az adminisztraturában is megvalósítja. Dr. Aczél Gyula erre kijelentette, hogy ő pusztán küldönc vagy tolmács szerepet jelentő megbízást nem vállal el, mire Budanovich a kinevezési iratot és másolatát visszavéve dr. Aczél Gyula vicariusi megbízását máris megszűntnek jelentette ki. Magam részéről mindehhez csak azt fűztem hozzá, hogy a történtekről a budapesti apostoli nuncius úrnak kénytelen leszek jelentést tenni. Ezután közöltem Budanovich püspök úrral a kultuszminiszter úrnak velem telefonon közölt fentebb jelzett utasítását, és aláírásra átnyújtottam neki egy nyilatkozattervezetet kijelentve, hogy természetesen hajlandó vagyok esetleges szövegmódosítást a nyilatkozatban keresztülvinni. A püspök úr átolvasta a nyilatkozat-tervezetet, újra dühöngeni kezdett, majd azt visszadobva avval, hogy ő semmit alá nem ír, mert aláírása hazugság volna. Kérdésemre e kijelentést avval indokolta, hogy Budapestre semmiképpen sem jön önként és saját jószántából, csupán erőszaknak és kényszernek engedve. A miniszter úr meghívása sem jelent számára ilyen szempontból semmit, hiszen - úgymond - már egy hónapja vannak Bácskában a magyarok, és dacára az újonnan érkezettekre vonatkozó etikettszabályoknak, sem a miniszter úr, sem valamely egyházi méltóság nem tartotta szükségesnek, hogy a szabadkai apostoli adminisztrátor előtt tisztelegjen. Az etikettszabályok ilyen értelmezésén csodálkozásomat fejeztem ki. majd utaltam arra, hogy egyrészt a hercegprímás úr, másrészt a magyar kormány joggal elvárhatná, hogy püspök úr legalább írásban jelentkeznék náluk. Ezek előrebocsátásával kijelentettem, hogy a püspök úr fenti szavait tudomásul véve a miniszter úr általam tolmácsolt meghívását nem is tudnám fenntartani másképp, csak ha a püspök úr előbbi szavait kellőképpen kimagyarázva változtatás és fenntartás nélkül aláírja az általam szerkesztett nyilatkozatot. Jó félórás hallgatás és magában töprengés után a püspök úr felállt és kijelentette, Absente ordinario: a főpásztor távollétében