Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

KŐHEGYI MIHÁLY Adatok és okmányok Madaras történetéhez (1526-1856)

világosan és egyértelműen elmondja a lényeget, s teljesen megvilágítja a célt is: a lakosságot minél előbb magyarrá kell tenni.

174 Korsós József plébános felterjesztését a kalocsai érseki Szentszék igen gyorsan, vélhetően a levél megérkezte utáni első ülésén megtárgyalta (1822. március 5.). Másnap már értesítette is a plébánost a döntésről: a németek kérését elutasítják "a mai állapotok mellett." Egyúttal kérik, hogy Korsós József tegyen jelentést, miképpen fogadták a németek ezt a döntést.

175 A jelentés nem maradt ránk, legalábbis az Érseki Levéltárban nem találtuk meg. A Szentszék azonban érezhette, hogy álláspontja merev, nem méltányos és megértő, hiszen a szomszédos vegyesajkú községekben (Katymár, Gara, Bácsbokod, Bácsborsód, Bácsalmás) felváltva volt magyar, német és bunyevác istentisztelet, és a jelekből ítélve az érsekség gondot fordított arra, hogy ezekbe a falvakba a Bácskában született és három nyelven beszélő plébánosokat nevezzen ki, vagy ha a plébános valamelyik nyelvet nem beszélte, akkor egy németül vagy bunyevácul - lehetőleg mindkét nyelven - tudó káplánt küldött segítségül. A Szentszéknek az az utasítása, hogy a madarasi plébános jelentse a lakosság hangulatát, világosan utal az egyház aggodalmára. Még nyilvánvalóbbá teszi ezt a kerületi esperesnek írt levél, melyben azt kérik, hogy jelentse, milyen arányú a madarasi németek száma a magyarokhoz viszonyítva. Az Antunovich János esperesnek szóló levél, valamint a — bizonyára tanulságos — válasz nem maradt ránk, csak egy kis feljegyzés, mely az esperes levelének szentszéki megtárgyalását adja hírül.

176 A madarasi németek tudomásul vették — mi mást tehettek volna - a Szentszék döntését, de nem nyugodtak bele. Hét évvel később újfent levelet írtak, s sérelmeik orvoslását kérték az érsektől. Ebben arra hivatkoznak, hogy a németek létszáma napról-napra növekszik. Jelenleg (1829) már 54 házban 74 pár lakik, és lélekszámuk 315 (Függelék 16. szám). A németek kérését a bíró, az esküdtek "és az egész Madarasi Község" hivatalosan támogatta, amint ez a kérvényhez csatolt mellékletből kiderül. A hatás kedvéért még a község pecsétjét is rányomták.

177 Nincs adatunk arról, hogy kaptak-e választ Madaras németjei, és ha igen, akkor ez mit tartalmazott. Egy hat évvel későbbi körlevélre adott válaszból azonban kiderül, hogy az érsek ismét elutasította a madarasiak kérését. 174 KÉL Madarasi plébánia iratai, 179/1822. 175 KÉL Madarasi plébánia iratai 279/1822. Csak a nehezen olvasható latin fogalmazvány maradt ránk, mely a kalocsai érseki Szentszék döntését tartalmazza. 176 KÉL Madarasi plébánia iratai, 279/1822. "Antunovich János esperes jelenti, hogy a madarasi németek milyen arányban vannak a magyarokhoz viszonyítva. Letárgyalva Kalocsán 1822. július 31-én." 177 KEL Madarasi plébánia iratai, sz. n. A levél és a bíró ajánlása egy kéztói származik. Vélhetően a tollforgatáshoz értő jegyző írása. Az ajánlás egyértelműen igazolja, hogy a plébános eljárását méltánytalannak tartotta az elöljáróság, és nyilván a falu lakói is.