Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

KŐHEGYI MIHÁLY Adatok és okmányok Madaras történetéhez (1526-1856)

valóban birtokolta is.) Az Osztroziczky-család azonban eladósodott, és vélhetően 1740 táján zálogba adta a pusztát. Latinovics Péter és neje megvásárolták a birtokot, és arra 1751. július 5-én adományt nyertek.

127 A határ területe 19 888 kis holdat tett ki, és közvetlenül a Latinovicscsalád borsodi jószága mellett feküdt. A megszerzett pusztát, mivel Borsódról megművelni nehezen lehetett, Latinovics János és Péter a keletről szomszédos, német telepesekkel benépesített Almás községnek adta bérbe. A Királyi Kamara birtokának községe nevében Piukovics Péter írta alá a szerződést 1785. május l-jén [Függelék 1. szám]. A bérleti díj felét (185 forintot) Szent Mihálykor, másik felét 1786 Szent György ünnepén voltak kötelesek fizetni.

128 A bérlet lejártának évében Latinovics Péter özvegye (Bernyákovics Anna) és a gyerekek a birtok egymás közötti felosztását határozták el. A választott bírák el is különítették a testvérek részeit, és ezt írásba foglalták. A felosztás azonban hiába történt meg, mert életbe sohase lépett. A fenti okmány kelte után alig két héttel a bíróságnak bemutatták Latinovics Péter 1780. május 5-én kelt végrendeletét, melynek 3. pontja világosan kimondja, hogy "az örökösök, és pedig István, János, József és Péter testvérek, még atyjuk halála után se osszák fel egymás közt Madaras pusztát, vagy annak felosztásához hozzá ne járuljanak, sőt ha valamelyikük a közös birtoklást nem akarja elfogadni, vagy felosztásra törekednék, zárják ki az örökségből." Igaz ugyan, hogy az özvegy és a testvérek az "elhamarkodott rendelkezés" betartását a "megváltozott idők körülményeit tekintve" lehetetlennek tartották, de a végrendelet egyértelmű kikötését nem tehették hatálytalanná. Áthidaló megoldásként csupán abba egyeztek bele a választott bírák, hogy egy évig maradjon széttagoltan a birtok. "Az év letelte után azonban a közös osztozkodású urak úgy egyesítik, hogy az egész és teljes Madaras-puszta benépesíttessék, a betelepített birtokot pedig az atyai végrendelet tiltásának megfelelően együttesen kezelik és kormányozzák. A jövedelmet, vagyis a földesúri és regálé járadékokat is... a lefektetett felosztás alapján egyenlő részben időről-időre az osztozkodó urak egymás között felosztják és kiosztják" [Függelék 2. szám]. Az oklevél 1786. október 29-én kelt Borsódon.

129 Madaras tehát végső soron Latinovics Péter előrelátásának köszönheti újratelepülését. Ha ő nem tiltotta volna meg fiainak a terület felosztását, úgy ma négy, lélekszámban jóval kisebb falucska állana a területen, ha egyáltalán sor került volna a benépesítésre. A testvérek komolyan vették a telepítést, hiszen saját érdekükről volt szó. Nem várták meg az év leteltét, hanem 1787. június 11-én szerződést 127 MOL Latinovics-család levéltára, szám nélküli irat. A Latinovics-család levéltáráról BAKÁCS István, 1953. 133. 128 MOL Latinovics-család levéltára, 1785. évi iratok 13. - KŐHEGYI Mihály, 1992. 182-183 129 MOL Latinovics-család levéltára, 1786. évi iratok 20. A felosztás vázlatát is csatolták.