Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

KŐHEGYI MIHÁLY Adatok és okmányok Madaras történetéhez (1526-1856)

egész Magyarországot és Erdélyt is.

86 Ibrisimovich Marian főpásztori működése (1647-1650) azért fontos számunkra, mert bérmaútja során meglátogatta környékünket is. Olasz nyelvű jelentést küldött Rómába 1649 tavaszától november 12-ig tartó körútjáról. Ebből kitűnik, hogy október elején Szegedről Monostorra, onnan Baimacho (Bajmok), Jankovazz (Jánoshalma), Milcut (Mélykút) érintésével Santovora (Hercegszántó) ment, s útközben számos hívőt megbérmált, sőt Szántón egy külön napot töltött azért, hogy a környező katolikusokat is részesíthesse e szentségben.

87 A belgrádi püspökök közül hosszan tartó működésével (1651-1674) a bosnyák ferences, Benlich Máté emelkedik ki. Sokszor végzett, hatalmas területeket felölelő egyházlátogatásairól készített jelentései közül bennünket az 1673-as érint közelebbről. Benlich nem a Tisza mellől indult a Bácskába, hanem a Bácska nyugati részén délről északra haladt. Bács és Zombor után Bajmokot, Mélykutat, Garat és Hercegszántót látogatta meg, az utóbbi helyen kiemelkedően sok (1010) hívőt bérmált, bizonyára azért, mert a régi gyakorlat szerint ide gyűltek össze a környező falvak kisebbségben lévő katolikusai.

88 Hogy voltak ilyenek, azt azokból az 1660 és 1680 között keltezett levelekből tudjuk, melyekben a csávolyi, garai, madarasi, roglaticai, kelebiai, szentiváni és bikityi "szegénység" egyezik meg a füleki magyar végvári őrséggel adófizetésükről, s amelyek aláírása - Csávoly esetében - "katolikus rác jobbágyok".

89 A katolikus délszlávok (bunyevácok?) felszivárgása folyamatos volt a 17. század közepe után. Raguzából és vidékéről Szegedre költözött 1650 táján számos dalmatának nevezett katolikus hívő.

90 Mivel Bács-Bodrog vármegye területéről egyetlen 17. századi defterrel sem rendelkezünk, nem nyerhetünk képet a lakosság számának alakulásáról, nemzetiségi összetételéről sem.

91 86 GALLA Ferenc, 1940, 74-77. 87 A keltezés nélküli naplószerű jelentés a Vatikáni Levéltárban két példányban maradt ránk. A Propaganda Kongregáció anyagában lévót kiadta Fermedzin, Eusebius, 1892. 467-468. A S. Congr. Consilii: Relationes ecclesiarum anyagában a "Bellograden" csomóban lévő másik példányt újabban megtalálta és közreadta Vanyó Tihamér, 1971. 327-329. A két változat között kisebb eltérések vannak, még a dátumokban is. GYETVAI Péter, 1987. 107. 88 Bácson 1047, Zomborban 88, Bajmokon 378, Mélykúton 291, Garán 150 embert bérmált meg. VANYÓ Tihamér 1971. 335-337. - GYETVAI Péter, 1987. 131. 89 HEGEDŰS Antal, 1981. - Hegedűs Antal, 1984. 13-19. - A besztercebányai (Banska Bystrica) levéltárban őrzik a Koháry-család iratanyagát, melyben számos, vidékünket is érintő levél van az 1660-as 1670-es évekből. (Statni oblastny archiv v Banskoj Bistrici, Rodovi archiv Kohári-Coburgogov, 48. nr. 12.233.) 90 KARÁCSONYI János, 1923. II. 165. 91 Itt kell megemlítenünk egy Jankórul (Jánoshalma) 1678. május 27-én Koháry István füleki főkapitánynak írott levelet, melyben Achmet Aga arról értesíti Koháryt, hogy a "Mélykúttal és Jankóval határos Mada névö Pusztán" valami rác jobbágyok akarnak megszállni. Hegedűs Antal, 1981. 164. ezt tévesen Madarassal azonosítja. Mada vagy Máda a kisszállási határban van. IVÁNYI István, 1889. V. 63