Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)
KŐHEGYI MIHÁLY Adatok és okmányok Madaras történetéhez (1526-1856)
határaikat rögzítette. 48 A Bácskáról - sajnos - kevés ilyen deftert közöltek történészeink. Az eddig ismert öt közül Madaras kettőben szerepel. 49 Ezeket az adatokat, a környező falvakkal együtt, összehasonlítás céljából táblázatban mutatjuk be: A falu neve A házak száma A falu neve 1580-1582 1590 Kunbaja 27 27 Borsód 59 60 Gara 25 Katymár 22 Legyen 18 Madaras 44 45 Rigyicza 21 Roglatica 25 25 Almás 25 Bikity 47 Madaras tehát a vidék legnépesebb települései közé tartozott. A részben vagy egészben elpusztult magyar lakosság helyére a XVI. század közepe után délszlávok - egykori szóval rácok - húzódtak fel területünkre. Ezt a folyamatot ma még - kellő forrásanyag híján - nem tudjuk megnyugtatóan nyomon követni, de néhány adattal azért rendelkezünk. Bodrog megye - középkori magyar lakosságának 1529. évi szétszéledése után — 1531 és 1570 között fokozatosan törökkökkel és délszlávokkal népesült be. Különösen az 1556-59 közötti török katonai telepítések voltak jelentősek, melyek azt célozták, hogy a bajai és a madarasi palánkot körülvevő félkatonai falvakban egyrészt a török szempontból megbízható népesség lakjon, másrészt pedig ezeknek a falvaknak hadra fogható férfiai teljesítsenek szolgálatot a palánkokban. A bajai nahije 28 lakott faluja közül (1570 körül) négynél külön feljegyezte a török adóösszeíró, hogy "a nevezett faluhoz tartozó puszták lakóinak iszpendzse jövedelme" is van. E megjegyzés Halmas (Almás), Szentiván, Baskut (Vaskút) és Szálkiliszi (Tárnokmonostor) esetében szerepel. Félre nem érthetően a vándor pásztor életmódot folytató rideglegényeket érti alatta, ezért feltételezhetjük, hogy az 1556 után betelepített délszlávok egy része az ősi transzhumáló juhtartással foglalkozott. Erre utalnak személyneveik is. 50 A szerbek felköltözése folyamatos volt. Egy 1572-ből származó összeírás már hét kunsági tehát vidékünktől jóval északabbra eső - helységet említ, melyekben 48 KÁLDY-NAGY Gyula, 1970. G6-67. 49 STELZER Frigyes, 1885. 17., 20. 50 VASS Előd, 1989. 171-177.
