Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

tartván földünkön kóborló katona és rácságtúl, kik városunkhoz egy mérföldtül Fejedelmi Méltósága vitézit elkapván, 16 vagyis

54 többet, négy itt lakos kaszásokkal, kiknek veszedelmek az kóborlás miatt esett. Mert az ide rendeltetett had több károkat tészen, Kegyelmes Méltóság, mint a rabló ellenkező' rácság. Kiknek jóllehet kenyerek, vágójok kiadattik, mégis se zendült s érendő vetéseknek, se a kevés megmaratt nyáj seregeknek meg nem engednek, hanem minden tekintet nélkül fogyattyák mind az városbelieknek, mind magunk koldulásával keresett szent alamiznánkat." A vitézek a rendház 20 bárányát is elprédálták. Amikor Andrássy Miklós kapitánytól elégtételt kért, „egy hitvány katonai mentséggel" mentette magát: „nem tudom, s nem hallom, s nem láttam."

55 Pedig 1705 forró nyarának és őszének súlyosabb eseményei még csak ezután következtek. Augusztus elején a császári csapatok Pest mellett szálltak táborba. A rácok az egész körzetben aktivizálódtak, a falvak lakossága egészen a Jászságig menekülni kezdett. A létszámukban harmadára-negyedére csökkent kuruc ezredek képtelenek voltak mindennek kivédésére. A fejedelem elrendelte a vármegyék és a három város felülését.

56 1000 lovas és 1000 hajdú kiállítását is követelték tőlük.

57 Úgy látszik, Kecskemét nem akart ennek eleget tenni, ezért Barkóczy a bírót Szolnokba vitette.

58 Később valamiféle kompromisszum jöhetett létre, mert Újvárosi Szűcs János kapitány augusztus 19-én a következőket jelenti Károlyinak Kecskemétről: Tegnap a városba érkezett s egybegyűjtötte a tanácsot. „Kik is panaszolkodnak, hogy az ellenség naponként kertyeik közül jószágokat hajtogattya, amint hogy ezelőtt negyed nappal is szántó ökreit két embernek is elhajtották, és nyomtató lovaikkal edgyütt magokat is elvitték, kik mind ekkoráig sem jöttek vissza, nem külömben tegnapelőtt is két falka 54 A szó jelentése akkor: vagy. 55 BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. I. 98-99. Máriássy Miklós kapitány hajdúkat (mai szóval: tábori csendőröket) kért gróf Barkóczy Ferenc főkapitánytól a randalírozó katonaság megrendszabályozására. Kecskemét, 1705. aug. 29. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. II. 3738. 56 Kecskemét, 1705. aug. 3. Gróf Barkóczy Ferenc Károlyi Sándornak. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. I. 126-127. - A városok, miközben szolgáltatásokkal halmozták el őket s kénytelenek voltak eltűrni a hadak visszaéléseit, nem fogadták lelkesedéssel a fejedelmi döntést, mire az utasította Bottyán Jánost: „Úgy halljuk, Kecskemét, Kőrös, Cegléd az felüléshez kedvetlen, mellyel képmutatásokat hazafiúságokban nem kevéssé nyilatkoztatják; azért Kegyelmed rigorose, kemény modalitásokkal is, per omnia media, ültesse fel őket, és kínszerítse az haza mellett való fegyverkezésre." Érsekújvár, 1705. szept. 2. AR I. 405-406. 57 BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. II. 36. - HORNYIK János, 1860-1866. IV. 368-369. - Még a zsoldost állítók is kötelesek voltak insurgálni. - Jellemző id. gróf Barkóczy Ferenc fölényes, gőgös, fenyegető hangú levele a háromvárosnak: 3 nap alatt 6 lovas és 3 gyalogos kompániát állítsanak ki, ez utóbbiakat lovas kocsikon küldjék ide a táborba, „ha szintén két seregetek szolgálatban vagyon is." BKMÖL Kecskemét v. lta. IV. 1525. (1705-1707. évi köt.) 37.sz. Tótalmási tábor, 1705. aug. 5. 58 Zsámbok, 1705. aug. 5. után. Károlyi Sándornak. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994.1. 128.