Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

ezer holdat képező Jászkun Kerületet, amelyen belül három mezőváros, 10 jászsági, 5 kiskunsági és 5 nagykunsági község volt, a hozzájuk tartozó 53 pusztával együtt 1702. március 22-én félmillió rajnai forintért eladta a Német Lovagrendnek. Érthető, hogy a súlyos érdeksérelem kezdettől fogva a következő évben kibontakozódó szabadságharc mellé állította a jászkunokat. így a Lovagrend csak annak leverése után tudta igazán birtokba venni ezt a területet. Az adásvételi szerződés egyébként érintetlenül hagyta a korábbi szervezeti kereteket. Közigazgatásukon belül ténylegesen csak az lett a változás, hogy a Hármas Kerület élén álló alkapitány címéből kimaradt a nádori jelző, és 1714-től csak a Lovagrend hozzájárulásával lehetett megválasztani azt. Az egyes települések a maguk tisztségviselőit továbbra is maguk választották, de teljes autonómiáról nem lehetett szó. Talán éppen ezért a korábbi jogok biztosítása érdekében a Hármas Kerület saját erőből 1734-ben Jászberényben saját székházat épített, ahol közgyűléseit tartotta, statútumait (rendeleteit) alkotta. Tekintettel arra, hogy minden egyes helyhatóság biztosította a kivetett adók és árendák beszedését, a Lovagrendnek nem volt érdeke, hogy a korábbi szervezeti kereteket felszámolja. Az uralkodó által elkövetett súlyos sérelem már az 1715-ös országgyűlés egyik központi témájává vált. A rendek tiltakoztak a törvénysértés ellen, és a korábbi állapotok visszaállítását követelték. Mivel pedig a Német Lovagrend magyarországi honosítását nem tudta elérni, 1730-ban a Pesti Invalidus Ház javára lemondott e tulajdonáról. A kerületek lakói a tulajdonos változása ellenére továbbra is megtartották koronabirtoki jogállásukat: fizették a hadiadót, a földesúri szolgáltatásokat, a katonaság élelmezését, a beszállásolás és a fuvarozás költségeit, de az egyik legkellemetlenebb terhet, a robot viselését még az Invalidus Ház sem tudta kikényszeríteni tőlük. Az 1741. évi országgyűlésen Pálffí János nádor megválasztása után a jászkun kerületek szervezett mozgalmat indítottak földesúri terheik felszámolása érdekében. A rendek által támogatott követeléseik 1745-ben értek célba: Mária Terézia azzal a feltétellel engedélyezte a redemptiót, hogy a lakosok kötelezték magukat a vétel és az eladás közötti beruházások megfizetésére. Ezen túlmenően vállalták 1000 lovas katona kiállítását és a nádornak évi 3000 arany tiszteletdíj megadását.

212 A megváltakozás után a jászkunok gyakorlatilag visszaszerezték az összes korábbi jogaikat. Ezeknek és kötelességeiknek újrafogalmazása, szervezeti kereteiknek megszabása révén be tudtak illeszkedni a magyar rendiség hagyományos struktúrájába. A hajdúkerületekhez hasonló jogállásuk a magyar közigazgatáson és jogszolgáltatáson belül számukra is sajátos közjogi lehetőségeket biztosított. A Jászkun Kerület mint középfokú közigazgatási egység a nemesi vármegyékhez vált hasonlatossá. A Jászság, a Kiskunság és a Nagykunság, amelyek egymástól is jelentős távolságban voltak, a nemesi megyékben 212 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet, 1995. 15-18.