Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

Név 1580-1582 1590-1592 Kákony 17 22 Mátéháza 14 15 Monostor 22 18 Rim 12 13 Ságod 22 23 Szentiván 38 22 Szentpál 13 13 Szeremle 66 75 Tótháza 35 29 Temérdekház 16 16 Tárnok 32 38 Vaskút 28 28 Zsida 25 26 Az 1522. évi dézsmaösszeírás névanyaga alapján azt állapíthattuk meg, hogy a jegyzékbe vett lakosok aránytalanul nagy számban magyar nevet viseltek. A hódoltság első évtizedei viszont számottevő változásokat eredményeztek. Az ismételt betelepülések után a lakosság nagyobb része már szerb volt. A viszonylag nyugalmasabb évtizedek eredményeként az egyes települések oly mértékben benépesültek, hogy 1598-ban Pálffy Miklós esztergomi várparancsnok a visszafoglalt vár vidékét részben itt élő szerbekkel telepítette be. Ezek többsége Aranyos (Baja környékén állt), Borsód, Nagyregőce (Gurity), Kispatalom (Pathala- szentpéter), Katymár és Vámtelek területéről mentek el. A hűségesküt tartalmazó oklevél tanúsága szerint kisebb számban Madaras, Újváros, Nagypatalom (Bátaljaszentpéter), Györgyén, Legyen, Gara, Vaskút, Sári (Zombor környékén) és Körtvélye^is bocsátott ki szerb telepeseket ezúttal. A betelepítés nagyságát érzékelteti, hogy egy másik oklevél szerint további 22 falu megbízottjai is hűségesküt tettek a kapitány előtt: Halmás (Almás), Side (Zside), Mátéhát (Mátéháza), Sebesegyhát, Kelebia, Továnkút (Tavankút), Bajánk, Mélkút (Mélykút), Istor (Vastorok), Jankó (Jankovác, Jánoshalma), Ivánka, Máda, Szentpál, Réma (Rém), Borota, Temérdekháti (Temérdekegyháza), Szentiván, Kunbaja, Szentes, Tóótházza (Tataháza), Kotokhát és Biked.