Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Dr. Kuczy Károly: A kalocsai érsekség gazdasági levéltár kéziratos térképeinek kartográfiai névtára

Összefoglalás Sajátos, hogy a számokat (parcellaszámokat, területi számokat milyen pontosan, olykor túlzottan is gondosan rajzolva írják a számvevőségi vagy a mérnöki hivatal alkalmazottai, ugyanakkor a térképnevek írásában, sőt a személynevek írásában közelről sincs így PL: az Örjeg írásmódja is többféle: Örieg, Örjeg, Örieg: Örjegség, Örjeges. Vagy pl. gyakori a Dinnye hegy népnyelvi alakja: Dinye hegy. Ugyanakkor az erősen ö-ző népnyelvi jelenségnek alig-alig található írott alakja. Még a ,felső" esetében is alig fordul elő a ,fblső" nyelvi alak. Gyakoribb a Tüskés sarok: Tüskös sarok alakban, de ez sem általános. Mintha a tudatos, szándékolt távolságtartás érződne abban, hogy ily kevéssé hatott a hivatalos írásbeliségre az egymás mellett (alatt - fölött) élő társadalmi, érsekuradalmi közegben a népnyelv. Egyik magyarázatát véleményem szerint - abban kell keresni, hogy az uradalmi Írnokok képzettsége kívánni valót hagy maga után, másrészt a mindennapok során gyakorta nem volt jelentősége a rövid-hosszú magánhangzóknak pl. a düllő út, kut (és még számos szó esetében), s emiatt még a mássalhangzók hosszú vagy rövid volta is veszített fontosságából, hiszen a térképen ugyanazt jelentette. Sok esetben ugyanis nem volt jelentésbeli megkülönböztető szerepe. PL: ut út; kut kút; istálló istáló; düllő - dűlő; szőlő szöllő - s lehetne folytatni. Az Örjeg - Örjeg: Örjeges: Örjegség szóalakokban (és eltérő írásukban) benne lehet az is, hogy a szavaknak önmagukban is volt (mára elhomályosult jelentése): mocsaras, süppedékes, zsombékos terület, gyakorlatilag tőzeg, tőzeges, lápos jelentéssel, mint ahogy a túr: Túr, turján esetében. A felszín alatt növényi korhadék réteg van az Őrjegben, s „kibányászva" vályog alakúra formázva, s megszárítva átmenetileg jobb tüzelőt helyettesített a szűkös években illetve trágyának virágföldnek is kitűnő. Ahol ez az altalaj több nedvességet tartalmazott, ott helyenként csak valamiféle „talp"-pal lehetett közlekedni gyalogosan is. Állatokkal, járművel (kocsival) pedig „átalvonyó"-val, áthúzó szerkezettel lehetett átjutni, mint azt majd az O-Sükösd puszta tárgyalásakor tapasztalni fogjuk. Az egykor volt ősi Duna mederben és mellékén elterülő Csorna Karácsony Vádé érsekségi puszták felszínén számos - minden eddiginél különböző sajátos jelenségekkel találkozhatunk a természeti felszín miatt, illetve a természetbe való beavatkozás következményeként.